Evangélium: "Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” ... Bizony bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

Jn 13,21-33.36-38

Jézus asztalánál ott ül a szeretet, az árulás, a kétely, de a gyengeség is. Jézus megrendül, de nem hátrál meg. Odaadja a falatot Júdásnak, és szembesíti Pétert a saját korlátaival. Miközben látszólag körülötte szétesik a világ, Ő lelke nyugalmát megőrzi és végtelen bölcsességgel, szóval, életével tanít mindannyiunkat! 

1. Ne a mellékszereplőket nézd!

Nagyhét napjaiban a figyelmünket tudatosan Krisztusra irányítjuk. Itt, az emberiség legnagyobb drámájában nem Júdás, nem Péter és nem is a zsidó papok a főszereplők. A mi életünkben is lesznek Júdások, akik elárulnak, Péterek, akik cserbenhagynak, vagy Veronikák, akik letörlik könnyeinket. Ők emberek, nekünk több kell, ezek a szereplők egy marék porból született lények, nekünk egyedül Isten tud válaszolni a kérdéseinkre! Ezért ne vegyük le a tekintetünket. Jézus Krisztusról, Ő a példaképünk. Mi Őt akarjuk követni. Az Ő élete és tanítása az örök életre vezető egyetlen út.  Aki a Mestert nézi, az nem téved el a mellékutakon.

2. A lélek rendíthetetlen békéje

Döbbenetes, Jézus ezekben a szörnyű napokban, az árulás és a halál árnyékában sem veszti el lelke nyugalmát. Nem lesz indulatos, nem kezd kiabálni Júdással, nem lesz durva az értetlenkedő tanítványokkal. Senkire nem „borul ki”. Megőrzi azt a belső csendet és méltóságot, amely abból a bizalomból fakad, hogy teljesen az Atya kezébe tette az életét. "ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!” Ez a „fiat”, azaz az Isten akaratába való végső beleegyezés, Jézus eledele, mindennapi viselete! Szent Ferenc a Naphimnuszban így fejezi ki végtelenül tömören: "boldogok, akik magukat megadták Te szent akaratodnak."

A szorongattatásban, - ha Isten útján járunk- ott van velünk a mennyei Atya. Ezért mi nem a hangerőben, nyers erőszakban vagy az országhatárokat átszelő rakétákban bízunk, hanem az élő Istenben és az Ő szent akaratában. 

3. Szeretet és tanítás az utolsó pillanatig

Jézus az embert próbáló események közepette sem vonul be önmagába, nem zárkózik el a fájdalmába. Továbbra is tartja a kapcsolatot a tanítványaival: bölcsen tanít, lelkesít, imára és szeretetre vezeti őket. Még az Utolsó Vacsorát is gondosan, szépen megszervezi, minden mozdulata a gondoskodásról szól. Nem a saját sorsán siránkozik, hanem a rábízottak lábát mossa és a lelküket erősíti. A főpapi ima, Jézus megrendítő végakarata, olvassuk imádságos szeretettel ezekben a napokban. 

Amikor igazságtalanság ér, ne Júdást keressük a másikban, hanem Jézust magunkban! Ha félve, vagy közömbösen hátat fordít egyik - másik ismerősünk, ne az ő tettét mérlegeljük, hanem öltözzünk Mesterünk szép erényeibe. Krisztussal, mi is képesek leszünk a „bemártott falatot” szeretettel nyújtani azoknak is, akik nem értenek meg minket és azoknak is halat sütni, akik elárultak bennünket. Szent Ferenc ezt tette, ezért is nevezzük őt álter Krisztusnak. 

A csapkodó, recsegő - ropogó világban egy pillanatra se engedjük el Jézus Krisztusnak, a Megváltónknak értünk szegekkel átütött kezét! 

Szeretettel: 

Csaba t.