Evangélium: Nagyszombaton nincs szentmise, az evangélium hallgat, de a hitünk él! A hitvallásunk egyik fontos kijelentésére irányul ma a figyelmünk: Jézus "alászállt a poklokra!"

Nagyszombaton ahogy a hiszekegyben valljuk: Megváltónk "alászállt a poklokra". Fontos tisztázni: Krisztus nem szenvedni ment a poklokra, hanem uralkodni, mert Ő a Győztes. Betörte a halál kapuit, és hirdeti az örömhírt azoknak, akik már elhunytak. A megváltás egyetemes: kiterjedt a múltra, a jelenre és a jövőre is. A halál többé nem börtön, hanem egy átjáró, amelynek kulcsai Krisztus kezében vannak.

A bűnbeesés után az első emberpár, gyengeségük, bünük tudatában elrejtőzött Isten elől a kertben! Jézus megkeres minden embert, nála a múlt a jelen és a jövő egy pillanat, hisz Ő az idő Ura! Jézus Krisztus minden idők, minden emberét megváltotta! Azokat is akik képtelenek Jézus kezét megfogni, akiknek keze ernyedten lóg, mint Ádám és Éva keze a híres isztambuli freskon, azoknak a kezét csuklojuktól megragadja és lendületes erővel viszi magával. A húsvéti örömünk forrása az a tudat, hogy nincs az emberi szenvedésnek vagy az elhagyatottságnak olyan mélysége, depresszió, félelem, ahol Krisztus ne találna ránk és ahonnan ő ne tudna magával ragadni. Az „alászállt a poklokra” mondat azt üzeni: Isten szeretete mélyebb, mint a mi bukásunk. > „Ha a pokolba szállok le, ott is jelen vagy.” (Zsolt 139,8) Megváltónk azért szállt le, hogy többé senki ne legyen egyedül, bármilyen mélyen is érzi magát.

Jézus halálával "megszelídítette" a halált, ezért ír Szent Ferenc a Naphimnuszban „Halál nénénkről”. A ferences irodalom a "pokolraszállást" a halállal való békülésként ábrázolja: a halál többé nem ellenség, hanem a Krisztussal való találkozás kapuja. A Nagyszombati csend, nem a halál némasága, hanem az örök élet előszobája.

A hiszekegyben vallott „pokolraszállás” számomra a keresztény optimizmus, a remény alapja: még a sír csendje és a halál sötétje sem akadály Isten szabadító kegyelme számára, az Úr ott is megtalál és ha kell akár a „csuklónknál fogva” emel ki minket a sötétségből, magával visz, mert végtelenül szereti Teremtőnk az Ő gyermekeit.

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Az Anasztaszisz-Feltámadás ikon az isztambuli Chora, Szent Üdvözítő templomának mellék-kápolnájából, 1315 körül