Evangélium: "Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, - mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor.

Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”

Jn 10,11-18

1. Isten informál! 

Megmutatja, hogy mi van előttünk és, hogy mi milyen döntéseket hozhatunk. A mai evangéliumban elmondja, hogy Ő a jó Pásztor, aki életét adja az övéiért.  Döntenünk kell, mi hallgathatunk a  Pásztorra, de azt is a tudomásunkra hozza, hogy vannak béresek. A „béresek” nem feltétlenül külső ellenségek, hanem gyakran a saját vágyaink, félelmeink és indulataink - és mi azokra is hallgathatunk. Szabad akaratunk van és mi a béreseket is elkezdhetjük követni, akár nagy csoportokban is. Jézus informál, nem szépíti a dolgokat: Tudnunk kell, hogy a világunkban vannak farkasok és azok így is - úgy is, de jönni fognak, hogy elragadjanak, szétkergessenek. A farkas célja világos: Ahol szakadást, ellenségeskedést, elszigetelődést, háborút látunk – legyen az családban, közösségben vagy nemzetek között –, ott a farkas munkálkodik. Mi döntünk és Isten a döntésünket tiszteletben tartja! 

2. Isten motivál: 

A mai evangéliumban azt is elmondja, hogy Ő annyira szeret, hogy kész életét adni értünk. De miért adná valaki az életét értünk? Csak akkor, ha számára értékesebbek vagyunk, mint a saját élete. Jézus nem azért áldozza fel magát, mert „muszáj”, hanem mert látja bennünk azt a szépséget és értéket, amit mi magunk sokszor nem veszünk észre. Ez motiválhat bennünket is, ez tehet képessé minket a jó döntésre: nem félelemből követjük Krisztust, hanem mert ráébredünk, hogy minden vélt, vagy valós bününk ellenére végtelenül szeret bennünket az Isten.Jézus, mint próféta kinyilatkoztatta, hogy egészen biztos, hogy eljön az az idő amikor mindannyian: "Hallgatni fognak szavára, és egy nyáj lesz és egy pásztor." Ez a mondat a reményünk záloga. Bármennyire is hangosak a béresek, bárhogy üvölthetnek a farkasok, a történelem vége nem az egymás torkába maró szétszórtság, hanem az Egység. Jézus világosan beszél: „Hallgatni fognak szavamra” – Ez nem kényszer, hanem az öntudatra ébredt ember válasza a szeretetre. Ahogy a gyermek is végül rájön, hogy a szülői szó nem korlát hanem élet, úgy az emberiség is egyszer ráeszmél, hogy csak a gondviselő Isten vezethet egységesen mindannyiunkat zöldellő legelőkre. De ehhez az kell, hogy bennünk és körülöttünk a mindent jobban tudó, hangoskodó béresek szava helyett, a lelkünk csendjében hozzánk szóló Isten szavát meghalljuk és elkezdjük követni.

Csodálatos Isten irántunk való végtelen szeretete, amelyet öröm botladozva is, de viszonozni. 

Szeretettel, 

Csaba t.