Evangélium: " Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: »Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem?« És hogy: »Az Atyához megyek?« Mit jelent az, hogy: »Még egy kis idő?« Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják. Így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: »Még egy kis idő, és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és viszontláttok engem?« Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”

Jn 16,16-20

A mai „Evangélium ” rávilágít arra a fájdalmas, megosztó kettősségre, amit Jézus szenvedése jelent a kortársak életében: a tanítványok értetlen szomorúságára és a világ tudatlan örömére. Látszólag nagypéntek egy vízválasztó, sokak szerint a Golgotán  a jó és a rossz emberek élesen elválnak egymástól. Egyesek táncolnak örömükben, mások sírnak szomorúan, akárcsak a választások után.  Jézus azonban a kereszten kimondott szavaival – „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” – átértelmezi ezt az ellentétet, és egyszerűen eltűnnek a jók és a rosszak. Megváltónk számára  nincs jó és rossz ember, mert Ő a tudatlanságot jelöli meg a kereszthalál fő okozójának. Az emberi butaság, bunkóság, sötétség felelős Jézus haláláért és nem Pilátus, vagy Kaifás. Döbbenetes, igazából nem a rosszat kell elpusztítani, hanem az emberben lévő sötétséget, tudatlanságot kell legyőzni, de nem fegyverrel, hanem bölcs érveléssel, tanítással.  A mai Evangélium, a keresztény küldetés legmélyebb titkához vezet: a sötétség elleni küzdelemhez, amelyet nem karddal, hanem fénnyel – azaz tanítással – vívunk. Jézus a keresztről lenézve nem bűnösöket és szenteket látott, hanem gyászoló barátokat és tudatlan elkövetőket. Ha a rossz, a gyűlölet oka a tudatlanság, akkor a megoldás az a „szent oktatás”, amelyre Jézus a mennybemenetele előtt küldte a tanítványait. Jézus folyamatosan kéri az apostolokat, hogy vigasztalják, gyógyítsák, tanítsák az embereket. Ő maga is egész földi élete alatt ezt tette, ezért küld, hogy menjünk az egész világra és türelmesen, bölcsen mondjuk el mindazt amire Ő tanított, és amit a Szentlélek megértet velünk. Iratkozzunk be a Szentlélek iskolájába: Ebben az iskolában négy gyönyörű katedrális méretű csarnok vár ránk!  

1. A hit csarnoka: Itt a Hiszekegy imát kell nem csak megtanulni, de átimádkozva meg is érteni. Ebben az imában foglalta össze az Egyház 325-ben Niceában az első egyetemes zsinaton mindazt, amit a keresztény Istenről és a világról hisz és vall. Jézus meghalt értünk a kereszten, mert értékesnek tart bennünket.  Azt kéri, hogy menjünk és keressük meg az evangélium jó hírével  a testvéreinket, mert mindannyian a mennyei Atyánk gyermekei vagyunk. És Istennek nincsen rossz gyermeke ezen a földön, igaz, hogy még "néhány tudatlan Saul" szaladgál, olyanok akik még nem jutottak el a damaszkuszi útra, de bennük is ott van a Szeretet himnusz, amit mi kiszerethetünk belőlük. Ha megtanítjuk az embereknek, hogy a másik ember nem ellenség hanem „testvér”, akkor elolvad a gyilkos indulat. Amúgy minden emberben, benned is, bennem is ott lakik Pilátus és Kaifás, amíg mi fel nem ismerjük a testvérünkben Krisztus gyönyörű arcát.

2. A Parancsok csarnoka: Meg kell tanulnunk Isten szent parancsait, és meg kell értenünk, hogy a tízparancsolat, a szeretet parancsa nem repülésünket visszafogó korlát, hanem a repülő készítéséhez szükséges aerodinamikai szabályok, amelyeket ha a pilóta olybá vesz, akkor le fog zuhanni.  Minden egyes parancs, boldogságra vezető útikalauz, Isten Országának az alkotmánya! Meg kell értenünk, hogy az élet nem a mi tulajdonunk, hanem egy ránk bízott isteni ajándék a fogantatástól a természetes halálig. Aki öl, az nemcsak a másikat pusztítja el, hanem saját létének tartóoszlopait is kidönti. A tudatlanság ott kezdődik, amikor az ember azt hiszi, hogy ő az élet és halál ura, a világot meghatározó parancsok alkotója. Ebben a csarnokban meg kell tanuljuk, hogy az életben is, akárcsak a fizikában vagy a fociban, a közlekedésben, van egy törvény és mi azt nem átírjuk, hanem annak fényénél élünk, eredményesen alkotunk, bajnokok leszünk. Isten a bölcs Törvényhozó, mi pedig az Ő szeme fényei vagyunk.

3. A kegyelem csarnoka: Itt a szentségekkel ismerkedünk. Krisztus nem csak feladatokat, parancsokat ad számunkra, hanem segíteni is akar, a hét szentség Isten felénk nyújtott áldó, segítő keze. Minden egyes szentség egy Jézus Krisztus által alapított látható jel, ami kegyelmet közvetít. Ismerkedjünk a hét szentséggel:

Keresztség: A keresztény élet kezdete.

Bérmálás: A Szentlélek ajándékának megerősítése.

Oltáriszentség (Eucharisztia): Krisztus teste és vére.

Bűnbocsánat (Gyónás): A bűnök megbocsátása.

Betegek kenete: Lelki és testi megerősítés a betegségben.

Egyházi rend: A papság szentsége.

Házasság: A férfi és nő szövetsége.

4. Az imádság csarnoka: Igazából mindenik csarnok ragyogó szép, de számomra a legszebb katedrális ez, hisz itt találkozunk Urunkkal,

Istenünkkel. Én a marék porból született ember megszólíthatom Teremtő mennyei Atyámat, és hívására vele egy asztalhoz ülhetek. Jézus már itt a földön, (János evangéliuma 15:15-ben) szeretettel barátainak nevezi tanítványait, és mindent megosztott velük, amit az Atyától hallott. Jézus nem tart vissza semmilyen lényeges információt a tanítványai elől, bizalmat és teljes nyíltságot mutatva feléjük és felénk is. Tanuljunk meg vele beszélgetni, kommunikálni, egyszóval imádkozni. Gyakoroljuk a kérő, a bűnbánati, a hálaadó és a dicsőitő imát! Ismerkedjünk meg a kötött imaformákkal, elsősorban a Miatyánkot, a rózsafüzért, a zsolozsmát gyakoroljuk, de az elcsendesedett misztikus imamódok, az elmélkedés, a szemlélődés Isten színe elé vezető útja is nyitva áll előttünk.

A világunkra szakadt sok rossz, a gyilkos háború ellen egyetlen fegyverünk a türelmes érvelés, a bölcs tanítás.

Jézus nagypéntek után nem azt mondta: ítéljük el a rosszakat, hanem azt: „menjetek a világ végéig és tanítsatok minden népet!” A tudatlanságot nem lehet rakétákkal szétbombázni, nekünk türelmes párbeszéddel a szeretet parancsát kell magyaráznunk. A sötétséget nem lehet az ablakon kilapátolni, nem is kell, hisz egy lámpa fénye eloszlatja a homályt. A világot nem a politikai vagy katonai győzelmek, hanem az evangéliumi tanítás fogja megmenteni a pusztulástól. Mert aki ismeri Krisztus Urunk gyönyörű tanítását, az szabad lesz e világ csábító kísértéseitől, és legyőzi a benne és körülötte gomolygó gyilkos indulatokat is.

„Előre nézünk, mert előre megyünk”! Krisztus tanítása vezet utunkon, 

Csaba t. 

Kép: Tusnádi kedves, aranyos gyermekeink, akikre büszke vagyok...