"Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19
A mai Evangélium az Utolsó Vacsora főpapi imájának egyik legmélyebb része, és gyönyörűen kapcsolódik zarándoklatunk harmadik állomásához, a Jótanács Lelkéhez.
Mennybemenetel előtt Jézus többször beszél a világmisszióról, az emberiség evangelizálásáról. Itt is elhangzik ez a gyönyörű mondat: "Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba."
Jézus, hogy jött a világba? Három kiló húsz deka, még talán szobatiszta sem volt, de az biztos, hogy nem egy komplett forgatókönyv szerint jött a világba. Nem volt egy előre megírt menetrendje a megváltásnak, de úgy látszik, hogy Mesterünk nem is ötletelt spontánul. Hirtelenjében Jézus nem improvizál, hanem ahogy a Szentírásban olvassuk, újból és újból visszavonult imádságos csendbe a pusztába, egy - egy távoli lakatlan helyre, a Szentháromság közösségébe. Valamit megérthetünk erről az imádságos párbeszédről, gondoljunk a Tábor-hegyi színeváltozásra, ahol megszólal a mennyei Atya: „ hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!«” Mt 17,5. Megrázó az olajfák hegyi virrasztás, melybe még az apostolokat is be akarta vonni Krisztus. "arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” - majd kisidő múlva vérrel verejtékezve kimondja: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!” Mt 26,39 Jézus párbeszédet folytat a mennyei Atyával, bár nem halljuk az Atya hangját, de megszületik a megrázó, végleges döntés, melyet Jézus elfogad, mert az Ő eledele a mennyei Atya akarata. Véresen fájdalmas nagypéntek, és mégis Jézus fent a kereszten is végig kitart a Szentháromság közösségében: "Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét." Lk 23,46
Jézus nem magunkra, üres kézzel, magányosan küld a világba. Megígérte, hogy "én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”Mt 28,20 Azt is megígérte, hogy " a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek." Jézus példájára, mi is az imádság csendjében vonuljunk vissza, hogy meghallgassuk a mennyei Atya akaratát és a jótanács Lelke útmutatását. Bármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, ha figyelünk az úrra, utat mutat. Gondoljunk Szent Józsefre: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogant, a Szentlélektől van." Mt 1,20 De gondolhatunk Szent Ferencre: „Ferenc, ki tehet neked több jót: az úr vagy a szolga, a gazdag ember vagy a szegény?” Miután Ferenc azt felelte, hogy természetesen az úr és a gazdag, Isten hangja így folytatta: „Akkor miért hagyod el az Urat a szolgáért, és a végtelenül gazdag Istent a szegény halandóért? Térj vissza szülővárosodba, mert a látomás, amit láttál, lelkileg fog beteljesedni rajtad, nem pedig emberi terveid szerint.” Ha akkor és ott nem szól az Úr, (és ha Ferenc nem elég alázatos,) akkor elment volna a keresztes háborúba és most nem ülnénk Szent Ferenc évet!
Szent Bernardin életrajzát, ha elolvassuk, akit halála után néhány évvel szentté avattak, akkor láthatjuk, hogy milyen, ha valakit a Jótanács Lelke vezet! "Szüleit hatéves korában elvesztette, ezután három nagynénje nevelte. Sienában végezte tanulmányait. Tanítói megcsodálták gyors felfogóképességét, szorgalmát, lelki tisztaságát és szeretetét. Az 1400. évi pestis idején hősiesen ápolta a betegeket. A járvány elmúltával hónapokra magányba vonult, hogy jövőjéről döntsön. Vagyonát szétosztva, 1402-ben belépett az obszerváns ferencesek közé. 1417-ben isteni sugallatra megkezdte igehirdető tevékenységét. Mint vándorprédikátor bejárta Észak-Itáliát, hirdetve a szeretetet, megbékélést, küzdött az igazságtalanság, az uzsora és pártoskodás ellen.... Három püspökséget is elfogadhatott volna, de ő többre tartotta igehirdető tevékenységét a püspökségnél.
Ne vegyék szerényteleségnek, de elmondok én is egy történetet: gyulafehérvári otthonunkból megszökött három kiskamasz fiú! A házat abban az évben alapítottuk, és a Déváról odavitt fiúk úgy gondolták, hogy meglátogatják a barátaikat.... Sajnos nem volt időm leírni a történetet, de a csatolt mai reggeli elmélkedésben, megtalálod. Ilyenkor Pünkösd előtt Csíksomlyón felgyorsulnak az események, de azért nem torpanok meg, a Szentlélek hét ajándékát hosszan elmélkedjük. Csütörtökön, pénteken és szombat reggel is 7,30-kór én misézek a kegytemplomban és a Szentlelket várva, drága ajándékait csodáljuk együtt.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: a gyermekeink a maguk módján, de hirdetik az oroszhegyi templomban Krisztus örömhírét. Gondolom, hogy virágvasárnapján is ilyen összeszedettek voltak az evangélium által emlegetett gyermekek.
