Evangélium: "Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Mk 10,32-45

Folyik a harc a hatalomért! Gondoljunk az Avar Birodalomra! A Kárpát - medencében élt egy nép, mely meghasonlott önmagával és sajnos el is tűnt a történelem színpadáról! Az avar pusztulás fő történelmi oka a polgárháború (791–795): Az avar elit vallási és politikai okokból kettészakadt. A kagán (uralkodó) és a jugurrus (a hadak vezetője) egymás ellen fordult, a polgárháborúban pedig mindkét vezetőt meggyilkolták. Ez teljesen megbénította az avar államgépezetet és védelmi rendszert. Aztán jött a frank birodalom! Nagy Károly életrajzírója, Einhard így emlékezik meg az avar háborúról, érzékeltetve a pusztulás mértékét: „Hogy ebben a háborúban mennyi csata zajlott le, s mennyi vér folyt ki, azt a Pannónia lakóitól teljesen megfosztott vidék is bizonyítja. (...) Az avar nemesség egészen elpusztult ebben a harcban, minden dicsőségük odalett. Minden pénzüket és régóta gyűjtött kincsüket elhordták.”

A történelem egy Kárpát-medencei példát állít elénk, és húsbavágó pontossággal mutat rá a belső megosztottság halálos veszélyére. Gondolkozzunk: Az Avar Birodalom eltűnése a Kárpát-medencéből egy megrendítő történelmi mementó: egy hatalmas, gazdag nép, amely nem a külső ellenség ereje, hanem a belső polgárháború, az önmagával való meghasonlás miatt bukott el és lett semmivé rövid négy év alatt. 

Álljon előttünk Jézus Krisztus örökérvényű üzenete, mielőtt bármit is mondanánk:  „Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul." Mt 12,25  Jézus a mai evangéliumban a világ zsarnokoskodó urairól beszél. Az egymás kegyetlen eltiprásával – szembeállítja a megmaradás egyetlen biztos receptjét: a szolgáló szeretetet. "Ha első akarsz lenni, legyél mindenki szolgája!" Jézus szavait  fényében látható, hogy ki mennyire keresztény.  E viharos időben össze kell fognunk, mert népünk, nemzetünk fennmaradása, a puszta létünk a tét. 

Szent Ferenc „kisebb testvéri” lelkületének három alapköve:

1. Előítéletek nélküli béke: A jószándék feltételezése. Szent Ferenc szerint a kisebb testvériség ott kezdődik, hogy fegyvertelenül, tiszta szívvel közeledünk a másik ember felé. Nem gyanakszunk, nem keresünk hátsó szándékot, hanem feltételezzük a jót. - A mai világ, a politika és a média arra nevel, hogy a másikat ellenségnek lássuk ha nem pontosan úgy gondolkodik, mint mi. Ha engedünk ennek a szellemnek, elindulunk az avarok útján: a belső gyanakvás szétforgácsolja a családokat, a közösségeket és a népünket is. A szolgáló szeretet azzal kezdődik, hogy bizalmat szavazunk a másiknak.

2. Párbeszéd a szultánnal: A hidak építése: Ferenc a keresztes háborúk idején, a legnagyobb gyűlölet közepette ment el Damiettába, Egyiptomba, hogy találkozzon Kamil szultánnal. Nem karddal a kezében ment, hanem az evangélium szelídségével. Nem vitatkozni akart, hanem beszélni, mint ember az emberrel. -  Kell a ferences leleményesség! Mi sem zárkózhatunk be egy biztonságos buborékba. Szóba kell állnunk mindenkivel: a román hatóságokkal, a támogatókkal és a bennünket szapuló kritikusokkal is. A párbeszéd nem a megalkuvás, hanem az útkeresés, a Lelki Erősség és bizalom jele. A Szentlélek ott fúj ahol akar, és az Ő szent akaratát, a tovább vezető utat  a párbeszédben együtt kell megkeressük, megtaláljuk.  

3. Lemondás a hatalomról: Kisebbé válni a sajátjaink között is: Szent Ferenc saját rendjével szemben is tud kisebb testvér lenni. Amikor a rendje növekedni kezdett, és a testvérek kényelmesebb, nagy kolostorokat akartak építeni és letértek az evangéliumi szegénység útjáról, Ferenc nem kezdett el diktatórikusan asztalt csapkodni, nem indított belső háborút a saját pozíciójáért. Inkább lemondott a miniszter generálisi (rendfőnöki) tisztségről, és visszavonult az Alvernán, egy hegyen a magányába. Krisztus szent sebhelyeinek a hordójává vált.-  Ki tud ma lemondani a véleményéről, a pozíciójáról a béke kedvéért? A meghasonlás ellen a legjobb orvosság az alázat. Ha egy családi perpatvarban vagy munkahelyi vitában képes vagyok háttérbe húzódni, „kisebbé válni”, akkor megmentem a közösség egységét. Az igazság úgy is felszínre jön, kibújik,  mint a szög a zsákból. Nézem a fenyőket! A növekedés, az élet bennük nem a nagyravágyásból fakad, hanem a földalatti szerteágazó gyökerekből, az általuk alázattal felszívott éltető nedvekből.

Mondjuk el csendben egyedül, vagy kisebb, nagyobb községében a Megmaradás Imáját: Urunk, Jézus Krisztus! Te arra hívtál minket, hogy ne uralkodjunk egymáson, hanem egymás szolgái legyünk. Óvd meg családjainkat, közösségeinket és nemzetünket a belső meghasonlástól és a széthúzástól! Adj nekünk olyan tiszta, előítélet-mentes szívet, mint Szent Ferencé. Taníts meg minket kisebbé válni, hogy a Te szereteted növekedhessen bennünk, és így házunk, városunk és országunk ne elnéptelenedjen, hanem a Te áldásod által szépen virágozzon! Ámen.

Előre nézünk, mert előre megyünk – a kisebb testvérek békéjével a szívünkben! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Vegyetek belőle, mi sütöttük, nagyon finom, mondják az Isten Irgalmasságáról elnevezett otthonunk mosolygós lakói.