Evangélium: "Jézus elment tanítványaival egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: „Üljetek le itt, amíg én elmegyek és imádkozom.” Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, majd szomorúság és gyötrődés vett erőt rajta. Akkor azt mondta nekik: „Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.”
Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.” Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” Aztán elment másodszor is, és így imádkozott: „Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez a kehely anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.”
Mt 26,36-42
A mai evangéliumi rész, a Getszemáni-kert legmélyebb, legfélelmetesebb éjszakájába vezet be minket. Döbbenetes és jéghideg a kontraszt: amíg az apostolok békésen alszanak, addig Jézus a földre borulva, vérrel verejtékezve vívja magányos harcát az Olajfák hegyén. Olvasom e sorokat és ráz a hideg!
Ki az ember, hogy Isten alázattal segítséget kér, szinte könyörög az Olajfák hegyén: "Maradjatok itt, és virrasszatok velem.”
Megrendül az ember lelke! Uram, én alázattal mögéd térdelek e nagycsütörtöki csendben! Béke van, de a katonák már úton vannak, és te ezt tudod. Tanítványaid kicsit cívódnak egymással a jobb helyekért, majd szerre, ásítozva elalszanak. Te meg véres verejtékben fürdesz a hideg éjszakában és csendben felszakad belőled a fohász: "Atyám, legyen meg a te akaratod.”
Gondolatban ott vagyok veled az Olajfák hegyén és azon gondolkodom, hogy kik is lehetnénk, ha Jézus Krisztus mérhetetlen szeretetből vállalt mérhetetlen áldozatát megértenénk, és a belőle fakadó kegyelmet megélnénk a maga teljességében? Vajon Szent Ferenc Alverna hegyén, az ott lévő barlang csendjében, ebből a misztériumból mit értett meg és mit üzen nekünk, a XXI. század gyermekeinek?
1. Az Alverna és a Getszemáni-kert összefonódása: Amikor Szent Ferenc 1224 szeptemberében felvonult az Alverna-hegy kopár sziklái közé, nem teológiai könyveket visz magával, hanem egy keresztet! Ferenc pontosan abba a magányba és szeretetbe akar belesimulni, amit Jézus élt át a Getszemáni-kertben. Ferencet nem a szép elmélkedés, a teória vezette a barlang magányába, amely őt Krisztus oldal sebhelyére emlékeztette, hanem a compasio, Krisztussal való együttérzés. Ferenc megértette, hogy Istennek fáj a mi unott ásítozásunk, a jobb helyekért való marakodásunk, miközben a világban ma is oly sokan, gyermekek és felnőttek egyaránt vérrel verejtékeznek, beteg ágyon, hajléktalan szálláson, háborús csatatéren élik a maguk nagycsütörtökét, amely a velünk egységben lévő Megváltónknak nagycsütörtöke is!
2. A válasz a közönyre: Krisztus sebeinek hordozása
Ferenc nem akart elaludni, mint Péter, Jakab és János. Ő ott akart maradni virrasztani a Mesterrel. Olyan mélyen élte meg ezt a getszemáni és nagypénteki titkot, hogy a szeretet és a fájdalom teljesen átformálta a testét: az Alvernán megkapta a stigmákat, Krisztus szent sebeit.
Egészen biztos, hogy Krisztus ma is nagycsütörtök csendjében virraszt a világ felett. Amikor ma egy-egy nehéz sorsú, sebzett gyermek mellé odaállunk és vállaljuk érte a munkát, amikor gyermeknapon pánkót sütünk a kicsiknek, vagy amikor tanév végén felkapaszkodunk a csiksomlyói nyeregbe a Hármashalom - oltárhoz, hogy szentmisében hálát adjunk, tulajdonképpen mi is virrasztunk Jézussal az Olajfák hegyén. Igen, mert közömbösen nem a magunk gondjaival, örömeivel, félelmeivel foglalkozunk álmosan szenderegve, hanem ott térdelünk Krisztus mellett, nem hagyjuk Őt magára napjaink oly sok Getszemáni-kertjében.
3. „Legyen meg a Te akaratod” – A végső istenfélelem és alázat
Jézus imája a legnagyobb krízisben a mi mindennapi eledelünk és a legbiztosabb GPS-ünk: „Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.” Ferenc ezt az isteni akaratot tette a végrendelete alapjává. Megértette, hogy az emberi egónk, a magunk akarása csak békétlenséget és polgárháborút szül (ahogy oly sokfelé a sebzett földön láttuk). A gyilkos indulatok labirintusába szorult emberiségnek a kiutat, a szabadságot és a békét csak az Atya akaratának elfogadása hozhatja meg. Ezért még ha a Golgotán keresztül is vezet a gondviselő mennyei Atyánk akarata, akkor is mondjuk Krisztussal: "Atyám, legyen meg a te akaratod.”
Virrasztó ima a Getszemáni csendben
Testvéreim, térdeljünk gondolatban a Megváltó mögé, és engedjük, hogy a Szent Istenfélelem és a Jámborság Lelke átjárja a szívünket:
Urunk, Jézus Krisztus! Megrendült szívvel térdelünk mögéd a Getszemáni-kert izzó csendjében. Megbocsátást kérünk az elalvásainkért, az önzésünkért, a jobb helyekért való meddő harcainkért. Köszönjük, hogy porszem létünkre ennyire végtelenül szeretsz minket! Adj erőt az Alapítvány minden nevelőjének, diákjának és támogatójának, hogy ne aludjunk el a nehézségek közepette, hanem ébren, tevékeny szeretettel virrasszunk Melletted a ránk bízott gyermekekkel. Legyen meg a Te akaratod a mi életünkben is! Ámen.
„Előre nézünk, mert előre megyünk” – Veled virrasztva, a Getszemáni-kertben!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Iráni diákok sírja, egy rakéta telibe találta az iskolájukat.