Evangélium:„Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket... Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”

Mt 6,24–34

Kérdezték tőlem annak idején, a kezdetek kezdetén, hogy miből fogjuk fenntartani a gyermekotthont. A hosszú tanév során miből fogunk enni adni ilyen sok gyereknek Déván? - Ferences szegénységi fogadalmomból - válaszoltam! Nekem semmit nem szabad megtartanom, és amit adnak, azt én odaadom a gyerekeinknek. De ferences szegénységből hogyan lehet élni ennyi gyerekkel egy romos kolostorban - kérdezték újból és újból....Hogy őszinte legyek gondoltam, hogy majd okosabb, gazdagabb emberek jönnek és elviszik a gyerekeket,... de nem jöttek! Hát, így elteltek az évek, a gyerekek megnőttek és 33 év távlatából azt mondhatom hálatelt szívvel, mosolyogva, hogy köszönöm Istenem, a gondviselés jóvoltából gyönyörű évek vannak mögöttünk! Mi a titok? Jó a gazdasági igazgatónk! A Szent Ferenc Alapítványnak az igazi, legfőbb pénzügyi vezetője harminchárom éve nem más, mint a jóságos, Gondviselő Isten!

Szent Ferenc atyánk a példakép, ő teljes gyermeki bizalommal bízta az isteni gondviselésre a saját életét és a születő koldulórend sorsát. Ő pontosan értette amit Jézus a mai evangéliumi részben tanít: ha görcsösen aggodalmaskodunk, szorongunk, pánikolunk, akkor sem tudunk egyetlen könyöknyit, egyetlen lépésnyit sem hozzátenni az életünkhöz. Az Úr építi az Ő házát, és egészen biztos, hogy a bajban lévő ember, az Úr szemefénye, számíthat a gondviselő Isten jóságára. Szent Ferenc atyánk azt kérte, hogy az ő gyermekei elsősorban becsületesen, kétkezi munkával kell megkeresniük a mindennapi kenyerüket. Ezért írok én is olyan sok könyvet és vállalok népmissziót halomra, mert ez az én munkám. De mi van, ha a becsületes munkánkat nem fizetik meg, ha elfogy a liszt a raktárból, és nincs miből vacsorát adni a kicsinyeknek?

Szent Ferencnek az ilyen esetekre is van receptje: Akkor járuljatok bizalommal az Úr terített asztalához! És mi ez az asztal? Az emberek asztaláról lehulott morzsa összeszedegetése, az az a koldulás. Amikor az ember alázattal kopogtat a jóakaratú emberek ajtaján, olyankor nem a maga nevében beszél, hanem Isten nevében kéri a bajbanlévők  számára a segítséget. És a mennyei Atya az Ő asztaláról, a nagylelkű támogatók, a jó testvérek szívét meglágyitva mindig küld annyi "morzsát", - ebből is, abból is, - amennyiből jóllaknak Isten szeme fényei, a ránk bízott gyermekek.

Nem vagyunk árvák: az az Isten, aki minden egyes reggel felkelti az áldott napot, hogy ragyogó fényével, az élet leheletének csókjával ébressze Erdély bérceit, aki ételt ad az ég madarainak és öltözteti a mezők pompás virágait, rólunk is gondoskodik. Bízhatunk Istenben, hisz az Ő gyermekeit neveljük, az Ő országát építsük az irgalmasság tetteivel, az anyagiakat pedig nyugodt szívvel bízzuk rá.

Mi az a mázsás súly, ami miatt ma a leginkább aggódsz? Anyagiak? Egészség? A holnap bizonytalansága? Tedd le most ezt a "csomagot" a Gondviselő Atya elé a Miatyánk szavaival, mert Ő jól tudja mire van szükséged, még mielőtt kérnéd Őt!

Végezetül mondok egy viccet, remélem, hogy senki nem fog megbotránkozni: Az idős néni ott térdel Szent Antal oltára előtt, imádkozik, pénzre volna szüksége az orvossághoz, száz lejt kér kedves szentje közbenjárásával az Istentől. Hallja ezt a felvilágosult hatóság kosztümös embere és odamegy a nénihez: Mama, ne kacagtasa magát itt hiába, ez egy szobor, gipszből van, semmit nem ér, nézze itt van nálam kilencvenöt lej és én ezt magának adom. A néni szépen komótosan megszámolja, majd visszamegy Szent Antalhoz és így imádkozik. Köszönöm Antal, hogy meghalgattad az imámat és küldtél pénzt, de többet ne ezzel a felfújt hólyaggal küldjél, mert látod, már öt lejt ellopott belőle.

Nekünk nem emberek adnak, hanem embereken keresztül az élő Isten küldi a segítséget, és Ő ha adni akar, megtalálja a módját, hogy adjon az ő gyermekeinek.

Szeretettel,< /h5>

Csaba t.