Evangélium: „Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is.”

Mt 6,19–23

Ki, mi a te kincsed? Ezen a képen nagyjából minden rajta van, ami számomra igazán fontos. Itt van a kereszten a mi Megváltó Krisztusunk; a lourdes-i barlang mélyén ott hívogat a drága Szűzanya, és a ferences kolostor udvarán ott vannak az én aranyos, drága erdélyi gyerekeim – jókedvvel, tiszta szívvel mosolyogva. És a képen a Teremtő csodái láthatók, a nyári ragyogásban pompázó sok-sok gyönyörű virág. Ők az én igazi kincseim: olyan értékek, amelyeket a rozsda, a moly nem veszi el tőlem, hanem megmaradnak az örök életre.

Üljünk le ma egy kicsit a nagy rohanásban, és vegyük számba a saját kincseinket! Azokat a valódi értékeket, amelyekért érdemes reggel újra felkelni, és tiszta szívvel útnak indulni.

Holnap én felkelek, a szerzetes testvéreimmel elmondjuk a reggeli zsolozsmát, majd 7.30-kor a Csíksomlyói Szűzanya lábánál bemutatom a legszentebb miseáldozatot. Aztán sietek, meglátogatom a kászoni Szent Katalin otthont, hogy a gyermekek tanévzáró ünnepségén részt vegyek, és értük is bemutassak egy szentmisét. Örömmel készülök arra is, hogy az ünnep után meglátogassam a tavaly végzett, önálló életet kezdő nagylányomat, aki a férjével éppen a fészküket, a házukat építik.

Élek, a meccset még nem fújták le, de azt pontosan tudom, hogy már a második félidőnek a vége felé haladunk. Én már nem akarok „ciglizni”, feleslegesen cselezgetni vagy bravúroskodni, látszodni az élet színpadán. Egyetlenegy dolog érdekel már csak: hol és miként tudom a legnagyobb hőfokon, a legeredményesebben gyakorolni az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Az, hogy ki mit mond rólam, vagy mit beszélnek a nagyvilágban erről - arról, már nem foglalkoztat. Oda megyek ahol szeretnek, ahol szükség van a segítő kézre, és ahol áldás lehet a jelenlétem, az imába foglalt szavam.

Tanácsom egyszerű: Te is vedd számba a kincseidet! Leltározz! Ne pazarold az idődet földi, rozsdásodó javak hajszolására! Kérdezd meg magadtól: kiért, miért érdemes ma felkelni, útnak indulni? Ki az a magányos ember, az a sebzett gyermek, akinek a felkeresésével, vigasztalásával, támogatásával te mennyei, örök kincset gyűjthetsz? Indulj el, légy találékony és mohó, Krisztus szeretete sürget minket!

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Gálospetri Otthonunk gyermekeivel a szécsényi ferences kolostor udvarán