Evangélium: „A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a Sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok, csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik az Isten igéje, meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket, és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

Mk 4,1–20

- Hajlamos a mai ember hangoztatni: „Én ilyen meg olyan vagyok, a szüleim is ilyenek voltak, tőlük örököltem ezt vagy azt a rossz tulajdonságot! Ezt a sok tövist másoktól kaptam, így örököltem, mit tehetnék?”

- Az is gyakran elhangzik: „Annyi mindenen mentem keresztül, ilyenné tett a környezetem, oly sok rosszat mondtak rólam, megköveztek – így lettem ilyen köves talaj.”

- Milyen gyakran lehet ezt is hallani: „Ebben a mai világban már nem lehet tudni, hogy az ember kinek és minek higgyen: az egyik újság ezt írja, a másik tévéadó azt mondja. Mindenki mondja a magáét, az ember azt sem tudja, mit gondoljon ebben a zűrzavaros, egymásnak ellentmondó világban…”Testvérem, álljunk meg itt! Te most siránkozó vesztes akarsz lenni, vagy győztes bajnok? Százszoros termést hozó, diadalmas befutó – vagy az úton botladozó, mások szánalmát kolduló?

Dobd el a kifogások álarcát! A mai ember legveszélyesebb kísértése a beletörődés és az áldozatszerep. Milyen könnyű az örökségre, a megpróbáltatásokra, a médiára meg a környezetre mutogatni, mondván: „Ilyenné tettek, nem tehetek róla.” Ez a spirituális elpuhulás és a kényelem csapdája.

Az ember nem egy megváltoztathatatlan szikladarab, hanem egy megművelésre vágyó, Isten alkotta csoda! Nemrég ért véget a focivilágbajnokság. Menj el a világbajnokokhoz, a spanyol válogatott játékosaihoz, és kérdezd meg bármelyiküktől: ő napi hány órát dolgozott magán, mennyit edzett, hogy bírja a 90 percet, és bajnok legyen?

Ha letaposott útszélnek érzed magad: tedd le azt a sok kütyüt! Ne hallgass és ne nézz mindent összevissza, és meglátod, hogy te nem letaposott útfél vagy, hanem egy gyönyörű kert, amit meg lehet és meg kell művelni! Ne hagyd, hogy a kertedbe bárki belépjen és mindent kitaposson! Őrizd a lelkedet, és küzdj a százszoros termésért!

A kövek, amiket hozzád vágtak, vagy amiket a mindennapok sodortak az életedbe, biztosan ott vannak. Kerülgetheted őket, de inkább szedd össze mind, és építs kerítést belőlük a szántófölded köré, hogy a sok fájdalmas tapasztalat – mely bölcsebbé tett – óvja és védje a lelked gyümölcseit!

A töviseket tépd ki tövestől! A belső munka, az ima, az aszkézis és a tűpontos önismeret a mi ásónk, kapánk, kaszánk: a lelki szerszámkészletünk. Vedd kézbe, és dolgozz magadon!

Kit érdekel a vesztes csapatkapitány magyarázkodása? Te légy a százszoros termés alatt szerényen hajladozó Isten bajnoka! Döbbenj rá: az ember nem egy márványba vésett, lezárt sírkő, hanem egy átformálható, megművelhető, Istentől alkotott csoda.

A különbség a letaposott, köves, tövises útfél és a százszoros termést hozó, termékeny kert között nem a magban van, hanem a munkában és a döntésben, amit a gazda belefektet. Verejtékes munkával öntözd, trágyázd a földedet, és ne a kudarcot magyarázó csapatkapitány légy, hanem Isten csendes, de legyőzhetetlen boldoga, szentje, bajnoka!

Szeretettel,

Csaba t.