Evangélium: Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond példabeszédeket, így folytatta: „Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek.

Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”

Mt 13,18–23

Uram, nagyon szeretlek! A te ajándékodat, a belénk hintett bizalmadat, türelmedet, a Te szent búzaszemet hálás szívvel százszorosan szeretném megköszönni. Minek örvendenél leginkább? Uram, ha ezt most közvetlenül tőled kérdezném meg a csendben, biztosan szelíden rám mosolyognál, és megmagyaráznád, hogy a százszoros termés nem a teljesítménykényszerből születik, hanem a veled való közösségből.

Úgy gondolom most, hogy ezt a négy gyümölcsöt várod tőlem – tőlünk, a XXI. századi gyermekeidtől – a leginkább:

1. A megnyugvás és a bizalom gyümölcsét: Azt szeretnéd, hogy ne görcsös akarással, ne szorongva és ne a holnap miatti aggodalommal akarjunk építkezni. A százszoros termés első titka a mély gyökér: az az idő, amit a veled való csendben, az imádságban töltünk. Amikor elengedjük a saját kudarcainkat, fájdalmainkat, a mi saját „tatárjárásaink” feletti kesergést, és elhisszük, hogy te a hamuból is képes vagy új életet sarjasztani, akkor a mag kicsirázik.

2. A kiengesztelődés és a hídépítés gyümölcsét: Egy olyan világban, ahol az emberek egyre inkább eltávolodnak egymástól, ahol pillanatok alatt épülnek hatalmas falak a családokban, a közösségekben és a nemzetek között, te arra kérsz, hogy párbeszédet kezdeményezzünk. Azt szeretnéd, hogy a szavaink és a jelenlétünk ne irritálja és ne sebezze meg a testvéreinket, hanem gyógyítson, életet fakasszon. Hogy ne a magunk igazát hajtsuk, hanem a te békédet vigyük oda, ahol feszültség van.

3. A nagylelkű és a szolidaritás gyümölcsét: Szent Kinga és Rákóczi Ferenc életéből is megtanulhattuk: a gazdagság, az idő, a tálentum mind-mind azért adatott nekünk, hogy azt nagylelküen továbbadjuk! Azt kéred tőlünk, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen a saját „száraz csontjainkhoz” – a kényelmünkhöz, az anyagi biztonságunkhoz vagy a beosztott időnhöz –, hanem merjük odaadni a figyelmünket, a szeretetünket és az erőforrásainkat a rászorulóknak, a gyermekeknek és az elhagyottaknak.

4. A szent derű és az öröm gyümölcsét: Uram, te nem komor, megfáradt szenteket szeretnél látni – nem „ecetes uborkákra vágysz” –, hanem olyan embereket, akiknek az arcán ragyog az evangélium öröme! Szent Ferenc atyánk módjára örülni a napsütésnek, a tiszta víznek, a másik ember jelenlétének, és minden körülmények között örömmel hálát adni a velünk kapcsolatos szent akaratodért.

Uram, tisztítsd meg a szívem földjét a tövisektől és a kövektől! Ne engedd, hogy a világi gondok elfojtsák bennem a jóelhatározásokat! Tégy engem jó földdé, hogy a te kegyelmedből szebbé, melegebbé és élhetőbbé válhasson a világ körülöttem – a te nagyobb dicsőségedre és drága népem örömére!

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Déván növekedő drága gyümölcseink!