Evangélium: Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúk (Jakab és János apostolok) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, Uram, hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”

Mt 20,20–23

Isten korunk alapján nem tesz különbséget köztünk, azt várja el tőlünk, hogy mindannyian, az éveink számától függetlenül, dolgozzunk az Ő szőlőjében. Jézus hívja a zsenge ifjakat életük hajnalán, hívja az élet delén járó felnőtteket is, de kimegy a szőlőjébe, és hívja a napnyugta csendjében baktató időseket is! Mindannyiunkat hív, és a  fizetség, - a mennyek országa - mindenkinek ugyanaz.

Felmerül a kérdés: Milyen munka vár az idősekre? Azokra, akik emberileg nézve már az élet alkonyán járnak? Három példát is szeretnék magunk elé állítani:

1. Az imádságos közbenjárás szent szolgálata: A mai evangéliumban János és Jakab apostol idős édesanyja közbenjár szeretett fiaiért Jézusnál. Az imádságos közbenjárás hatalmas feladat! Imádkozzunk gyermekeinkért, a fiatalokért és ezért az áldott világért! 

- A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia most arra biztat minket, hogy mondjunk el együtt 15 millió Üdvözlégy Máriát a népünkért. Erre az oldalra be lehet jelentkezni (15millio.tiszta-szivvel.hu), és ide elküldheted a te magad csendben elmondott imáid számát! Majd az utolsó ítéleten fogjuk meglátni, hogy hány szép, értékes dolog igazából olyan volt, mint a jéghegy: a vízfelszín feletti látható értéket az idősek kitartó, csendes imája hordozta a mélyben!

2. A szeretetteljes befogadás és gondoskodás: Gondoljunk Péter anyósára, aki a gyógyulása után felkel, és szolgál Jézusnak. Sőt, tudjuk, hogy ez a kedves idős néni befogadta Jézust a kafarnaumi otthonába, s Mesterünk a nyilvános működésének nagy részében nála lakott! Ne bánkódjunk, hogy nem Jézus korában éltünk, hiszen ő maga mondja: „Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”

- Szeretettel gondolok a kedves Eszter doktornőre is, aki nemcsak meghívott Ausztráliába és befogadott az otthonába, megszervezve az utamat, de ebből a figyelmes, áldozatos munkából nőtt ki később a borszéki Flüei Szent Miklós Gyermekvédelmi Központ is!

3. A nagylelkű önátadás: Bíró Antal ferences szerzetes atya 83 évesen jött odahaza hozzám, és azt mondta: „Aranyam, ezüstöm nincs, de ahány napot még ad az Isten, azt én neked adom. Helyettesítelek a szászvárosi plébánián, te csak menj, és vigyázz a gyerekekre!” Igazából az ő nagylelkű áldozatából nőtt ki a Szent Ferenc Alapítvány 83 otthona. Ő lett a mi közel hétezer gyermekünk igazi, szeretett nagytatája!

- Antal atya nemcsak helyettesített, hanem visszaemlékezéséből értékes könyveket és verseket is írt idős korában. Mivel Márton Áron-év van, el is hoztam a nagy püspökünkről írt, „Íme az Ember” című, dokumentumértékű írását (nálam megrendelhető), és itt megosztom majd az ő egyik gyönyörű versét is.

Házi feladat: A szent remény és a tenni akarás áldott parazsát élesszük fel az evangélium által! Jézus Krisztus örök szeretettel szeret minket! Nála az évek múlásával nem veszítjük el az értékünket. Isten szemében az ember nem olyan, mint egy borkán zakuszka: nem jár le a szavatosságunk!

„A hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra perdülhetnek, de az én szeretetem nem hagy el téged soha” – még az életetek alkonyán sem!

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Biró Antal atya a mi drága nagytatánk verse!

Szembe az árral!

Áron püspök öröksége

ÁRON PÜSPÖK: Erdély fia,

Szikla jellem a javából,

Csodát fakaszt minden szava,

Akár Mózes a sziklából.

Pisztrángoktól megtanulta,

Sosem úszna ők az árral,

Mindig szembe, mindig fennebb,

Rendületlen kitartással.

Egyik szirt a másik után

Sziklát görget az útjába,

Csak előre, soha hátra:

Ez a hősök életútja.

Sokat mond, hogy a bölcsőjét

Székely fenyőből faragták,

Jellemét az ellenszelek

Márvány keménnyé formálták.

Félszázad bő viharában,

Mindig árral szemben úszott,

Így hagyott az utókorra,

Kifényesült lábnyomokat.

Történelem tűzpróbáját,

Állta, mint a hős mártírok,

Nem törték meg sem a börtön,

Sem a vörös Pilátusok.

Bámulatos bátorsága,

Áttörte a hallgatást is,

Illyés Gyula mondta róla:

Ő egy „emberkatedrális”.

Az a hal, mely árral úszik,

Hassal ég felé fordulva,

A hullámok játékszere,

Nem pisztráng az, csak egy hulla.

Napsütésben, langy melegben,

Élvelegni ja de jó!

Összeroppansz, ha a nyarat,

Elsepri a téli hó!

Ki vagyok én? Hadúrfia!

Embernek is nagyon ronda,

Ki Istentől beleoltott,

Természetét megtagadja.

Meg ne alkudj! El ne csüggedj!

Pisztráng lélek lakjék benned!

Mindig büszkén nézzen fel rád

Tőled sokat váró néped!

Állandó szél ellenében,

Hullámárral megbirkózni,

Hív a nagy tét, az egyetlen:

Megmaradni! Megmaradni!

„Ember küzdj és bízva bízzál!”

Fel a fejjel! A magasba!

Ezt hirdette, zengte, zúgta

Erdély ország prófétája.

Legyen hát a jelmondatunk:

„ÁRRAL SZEMBEN MINDEN ÁRON”

Ezt hagyta ránk örökségül

A nagy püspök MÁRTON ÁRON!