Evangélium: „Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.”  

Mt 13,44–46

Mátyás testvér első szentmiséje Déván:

Ezen a földön, nincs annál nagyobb kincs és nincs megrendítőbb csoda, mint amikor egy gyermek, akit szeretettel, imádsággal és gondoskodással hordoztak, felcseperedik, s egy belső hang hívására kibontja a szárnyát és nekivág a nagyvilágnak; aztán az évek telnek, és egyszercsak visszatér oda, ahonnan elindult – de már mint Krisztus felszentelt papja!

Mátyás testvér Déván, a Magyarok Nagyasszonyáról elnevezett otthon falai között nevelkedett. Itt tanult meg imádkozni, itt volt elsőáldozó, bérmálkozó, itt tapasztalta meg a gondviselő Isten atyai szeretetét és a közösség megtartó erejét. Most pedig ott, ahol gyerekként annyiszor hallgatta a szentmisét, ott állt az oltár mellett, hogy bemutassa a legszentebb áldozatot, és megáldja azokat, akik testvérei, nevelői és lelki támaszai voltak.

Ez az első szentmise nemcsak Mátyás testvér ünnepe, hanem a Szent Ferenc Alapítvány egész nagy családjának az örömünnepe! A nevelőknek, a sok névtelen hátérben imádkozó, nagylelkű támogatónak ez a szentmise a legszebb visszajelzés: érdemes áldozatot hozni, a bajban lévő gyermekért lehajolni, időt, energiát, anyagiakat ráfordítani, mert minden egyes élet drága kincs, mely kibontakozik, és az örök életre vezető áldássá válik! A szeretetben elvetett mag nem vész el, hanem harmincszoros, hatvanas és százszoros termést hoz!

Egykor törékeny gyermekként jött közénk Matyi, most pedig az Úr oltáránál megtöri a Kenyeret, és áldásra emeli a kezét, hogy Isten irgalmas segítségét kérje a hajdani testvéreire, az otthon gyermekeire, a nevelőkre, tanáraira, jótevőire. 

A szentmise alatt sokszor a könnyeimmel küszködve hálát adtam Istennek Mátyás testvér hivatásáért! Köszönetet mondtam mindazok áldozatos munkájáért, akik nagylelkűen az ő útját egyengették, és féltő szeretettel kértem Isten további gondviselő szeretetét a mindennapi papi szolgálatára.

Mátyás testvér a szentmise végén megáldott bennünket, mi meg megígértük, hogy ezentúl szeretettel imádkozunk érte, hogy legyen Krisztusnak örömteli, alázatos, jó pásztora a Szentföldön és mindazokon a helyeken, ahová az isteni gondviselés vezeti.

Szeretettel és imádságos bizalommal,

Csaba t.