Evangélium:„Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet a földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.”

Mt 13,31–32

Az evangéliumi mustármag az Isten országának csodálatos törvényét tárja elénk: az élet és a kibontakozás titkát, Isten életadó áldott jelenlétében.

Teremtőnk nem a harsány, nagy dolgokkal kezdi a munkáját, hanem a kicsiben, csendben elvetett, apró magvakkal. Gondoljunk csak karácsony titkára, a jászolban felsíró kisdedre, a Máriára rámosolygó Megváltó Krisztusra! De gondolhatunk a mi fogantatásunk titkára is, arra a két pici sejtre, mely édesanyánk méhében találkozik. A mustármag a legkisebb minden mag közül, mégis abban a töpörödött pici magban ott rejtőzik az élet csodája. 

Gondoljunk Mária énekére, a Magnificat gyönyörű soraira: a kicsinyeket felemeli és a gőgösöket letaszítja! A nagyok, a gőgösök életében nincs hely Istennek. A beképzelt ember mindent jobban tud, senkire, semmire nem figyel, még az Isten áldott parancsaira sem, így a vélt szabadságában egymaga marad. Isten nem áll ellen a gőgösnek: egyszerűen ott áll a pályán és figyel, nem veszi le a szemét rólad. De ha nem passzolunk neki, ha úgy teszünk, mintha ott sem lenne, akkor szomorúan csak nézni tudja a kudarcainkat. 

Leszedjük a házak faláról a kereszteket, Isten házát, a templomokat magára hagyjuk, a gondviselő Istent a közbeszédből kitiltjuk? Mit tehet az élő Isten? Törje ránk az ajtót?! Jeruzsálem falai előtt sem ezt tette kétezer éve: sírva leborult, és kimondta a végtelenül szomorú igazságot: itt kő kövön nem marad!

Hány ember vergődését néztem hosszan, ahogyan a segítőkész kezet ellökve, a jó tanácsokat számba sem véve megy a maga útján makacson! Ezerrel pereg, mint a ventilátor lapátja, hozzá sem lehet férni, míg egy kudarc romhalmazzá nem teszi az életét. Mekkora fájdalom lehet Istenben, miközben látja világunk vergődését az ukrán és a közel-keleti háborúk poklában!?

A mustármagból kikelt élet növekszik, s nagyobb lesz, mint a kert többi veteménye – a gőgösöket pedig az Úr letaszítja! A beképzelt, magával eltelt ember életéből Isten kiszorul, és Isten nélkül, a szőlőtőkéről levált vessző elszárad. Ha az életet adó szőlőtőkét bármilyen csillogó-villogó trónra váltjuk, a szél elfúj bennünket is, ugyanúgy, mint a világ bármely tiszavirág-életű hatalmasságát. Csak a Krisztusban gyökerező, alázatos életnek van  jövője! 

A kicsinyek életében, az imádkozó, Istenhez forduló ember mindennapjaiban  szóhoz jut az Isten, és a növekedést nagylelküen adni fogja az Úr! Tudatosan merjünk kicsinyek, szerények, akár sebezhetők lenni, hisz Isten a maga ajándékait a kezéhez simuló, saját vágyaitól szabaddá vált embereken keresztül tudja közkinccsé tenni. Értsük meg, a kicsinyek életében helyet kapó Isten a növekedés záloga!

Isten nem a földi nagyságot, az erőt vagy a világi pompát keresi, hanem az alázatos, kicsiny szíveket. Szent Ferenc Atyánk is a legkisebb akart lenni, kisebb testvérként akart élni, mert tudta: csak az alázatos lélekben vesz lakást a nagy Isten. Akkoriban Assisi Szent Ferenc egy apró, sokak által kikacagott, megvetett mustármag volt,  magára öltötte a durva posztó ruhát – s lám, milyen hatalmas, évszázadokat megtartó, világformáló erő sarjadt kis belőle!

Az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak...Az igazi ferences nagyság és a jóságos befogadás kéz a kézben járnak. Mária igenje milyen csendes, észrevétlen volt a názáreti házikóban! Nem kísérte azt harsonaszó vagy világi hírverés. Milyen egyszerű, szegényes lehetett a betlehemi barlang, a názáreti otthon?  És lám, mégis e törékeny igenből, Isten szolgáló leányának az életéből, egy egész új világ sarjadt! Isten oltalmának lombos fája nőtt belőle ki, s ma én is, Teremtőm kis madara, itt lakhatok, otthonra leltem a csíksomlyói ferences kolostorban, a Szűzanya áldott köpenye alatt. 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Mátyás testvér csendben felnőtt a dévai otthonban és most visszatért, hogy Isten áldását adja testvéreire, a nevelőkre, mindazokra akik támogatták az ő útját az oltár lépcsőjéig.