Evangélium: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen! Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint. Bizony, mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.”

Mt 16,24–28

Az emberi lélek felbecsülhetetlen érték, de te ennyire becsülöd, értékeled saját magadat, a te halhatatlan lelkedet? Mit csináltál ma? Milyen célokat fogalmaztál meg holnapra, a jövő hétre?

- Mielőtt válaszolnál erre a kérdésre, gondold el, hogy érted, a te halhatatlan életedért, Jézus Krisztus nemcsak megtestesült, hanem hogy megmentsen, vállalta érted a kereszthalált! Gondolj bele: ha te lennél az egyetlen ember a földön, és ha a világ legnagyobb bűnét követted volna is el, Jézus akkor is, egyedül érted vállalta volna a halált, mert ennyire drága vagy számára! 

- Ugyanakkor arra is gondolhatsz, milyen felbecsülhetetlen érték vagy, ha érted a gonosz lélek fáradhatatlanul dolgozik, és mindent megtesz, hogy megszerezzen, hogy az övé legyél! Úgy tűnik, hogy a gonosz nem nyugszik: ő minden egyes lelket le akar vadászni, meg akar szerezni magának, a tiédet is.

- Sem az Isten, sem a Gonosz nem vágyik anyagi dolgokra, igazából semmi másra csak rád. Döbbenetes: e földön az egyetlen célpont te magad vagy! 

- Az Ószövetség embere is rácsodálkozott az ember felfoghatatlan értékére. „Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törődj vele? Hisz meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban.” — Jób 7,17

- A zsoltáros ebbe belegondolva így kiált fel: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá? Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsőséggel és fönséggel koronáztad.” — Zsolt 8,5–6

- Az újszövetség embere, Szent Pál apostol is felteszi ugyanezt a kérdést a Zsidókhoz írt levelében: „Mi az ember, hogy megemlékezel őróla, vagy az embernek fia, hogy gondot viselsz reá?” — Zsid 2,6

A Szentírás szerint az ember egy végtelenül szeretett teremtmény: a föld porából való, mégis a Mennyországra hivatott; törékeny és bűnös, mégis Krisztus drága vérén megváltott Isten-gyermek. János apostol: „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek!" Jn 1,12

Mindennek fényében, lelked csendjében gondolkozz el: te, a botladozó emberke, egy jóságos mennyei Atya által alkotott egyedi, megismételhetetlen, halhatatlan személy vagy. Egy marék porból születtél, de hordod magadon teremtő Isten örök vonásait. Te magad is alkotsz: gyermeked nemzésében társa vagy Istenednek, hiszen teremtesz, életet hívsz a létbe. Képes vagy arra, hogy felnőj Istenedhez, és egy asztalhoz ülj a mennyei lakomán az angyalokkal, az üdvözült lelkekkel, magával a dicsőséges Szentháromsággal. 

Házi feladat:  Ma saját magadat – nem a járulékos testi adottságokat, hanem a halhatatlan emberségedet – csodáld meg, értékeld nagyra. Életed egyetlen vissza nem vásárolható percét se pazarold el, veszni ne hagyd! Bölcsen sáfárkodj az időddel és a kapott lehetőségekkel! Féltő szeretettel ápold az emberi kapcsolataidat! Embertársaidat Jézus Krisztus nem elítéli, hanem  életét adja mindannyiunkért.  Egyszeri földi életed – egyedülálló lehetőség, amit Isten nagylelkűen azért adott, hogy szeres, hogy élő, kétlábon járó áldás legyél e világban. 

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Oroszhegyi Biblia tábor sok - sok helybeli gyerekkel.