„A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti.
Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsdad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.”
Szent István király Intelmei (VI. fejezet)
„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok," a csonkák-bonkák, azok is, akik senki másnak nem kellenek: ti nekem kelletek! Jézus és az ő nyomában az apostolok mindenkit befogadnak. Betszaidából származik az apostoloknak több mint a fele, s a többiek is ott, egy pár négyzetkilométeres területről csatlakoztak Megváltónkhoz. Kafarnaum, Betszaida, Korazin... Ezek a városok ma már nem léteznek, elpusztultak, földből kiásott romok jelzik csupán, hogy valamikor itt emberek éltek. Ha az apostolok bezárkoztak volna a saját közöségeikben, ma talán még a történészek sem tudnának semmit Jézus Krisztusról! Az Egyház a nagylelkű befogadásnak köszönheti a létét.
Jártam Szíriában, egy Homsz nevű városban, ahol sok keresztény él ma is. A székesegyház alatt van egy altemplom, amelyet egy Szilvánusz nevű keresztény épített; ő lett e város első püspöke, s őt az első pünkösdkor maga Szent Péter keresztelte meg. Szilvánusz hazament, és templomot épített Jézus Krisztus tiszteletére, és a maga módján ő is befogadta, megkeresztelte annak a vidéknek a lakóit.
Közel 7000 gyermeket fogadtunk be a Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi otthonaiba. Ezek a gyermekek többnyire meg sem voltak keresztelve, sokan – bár magyar származásúak voltak – de a szórványban nem is beszéltek magyarul. Ma fent voltam az Egyeskőnél, az ottani kápolnában tartottam szentmisét, s két hajdani fiam lóháton jött át a gyimesi Háromkúttól, hogy találkozzunk. Ölelésük megropogtatta a csontjaimat! A csatolt képen ők láthatók. Nagy szeretettel meg is hivtak, hogy nézzem meg a gyermekeiket, otthonukat. Október 14-én megfogom látogatni őket és tartok egy szentmisét ezen a településen, ahová a villanyt 2003-ban vezették ki. Írd fel a naptáradba ezt a dátumot és gyere saját szemeddel győződj meg, hogy milyen erős köteléket jelent a nagylelkű befogadás.
Az én legértékesebb kincsem, az igazi gazdagságom az Isten nevében befogadott gyermekek s az ő gyermekeik, akik az én drága unokáim. Azért imádkozom, hogy a vér szerinti gyermekeiket legalább annyira szeressék az ő szüleiket, mint amennyire engem és a nevelőjüket szeretik az Isten nevében befogadott, bajban lévő gyermekek.
Szent István intelmei alapján a szövetség és a befogadás szülte a mi népünket! Merjünk nagylelkűek lenni! Népünk befogadta a jászokat, a kunokat – s talán bennünket, székelyeket is (habár vannak történészek, akik azt mondják, hogy mi fogadtuk be a magyar törzseket, de ennek eldöntése legyen a szakemberek dolga). Tény az, hogy Árpád vezér vérszerződést kötött az itt élő népek vezéreivel. Ha egy vérből valók lettünk volna, akkor értelmetlen lett volna a vérszerződés. A gyermekekkel minden évben megünnepeljük a szövetségkötés napját, s tudatosan megújítjuk az Istennel kötött szövetségünket – hisz mindannyian az Újszövetség népei vagyunk –, de ugyanakkor az Árpádi vérszerződést is jelképesen megújítjuk. Sokfélék vagyunk, de együtt akarjuk drága szülőföldünket, a Kárpát-medencét Tündérkertté tenni!
Európa gazdagsága is lehetne a beáramló menekültek serege, ha hittel és szeretettel, Isten drága ajándékaiként tudnánk fogadni őket. És ha türelmesen elmagyaráznánk nekik azokat az értékeket, amelyek Európát lakhatóvá, élhetővé és széppé tették. Természetesen olyan embereknek kellene a menekülteket fogadniuk, akik maguk is nemcsak hisznek ezekben az értékekben, hanem örömmel meg is élik azokat. Hiszem, hogy ehez elsősorban nem pénz kell, hanem emberség, szeretet és jóság.
Szent István azt mondja, hogy a gyengeség jele a bezárkózás; a nyitottság, a nagylelkű befogadás pedig a gazdagság és az erő forrása. Hidjük el neki, hogy igaza van!! Mondhat bárki bármit, nekem közel hétezer, két lábon járó érvem van amellett, hogy a befogadó, őszinte szeretet és jóság sokszor mélyebb kötődést hoz létre, mint a vér szerinti rokonság!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Erdély hét csodájának egyikében, az Egyeskő tövében egy gyönyörű kápolnában ma szentmisét mutatunk be. Sajnálhatja az aki nem tartott velünk.
