„A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék.

Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által: »Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos.« És Dávid zengi: »Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.« Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének a tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból; ámde ahányszor velük tanácskozol, még ha életrevaló is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd.”

Szent István király Intelmei (VII. fejezet)

Gondoljunk Dávid király történetére! Dávid igazán népszerű uralkodó volt, Istenre figyelve valóban nagy dolgokat tett. Udvara tele volt katonákkal, udvaroncokkal, bizalmasokkal, ám amikor elkövette a súlyos bűnt – elvette Uriás feleségét, Betszabét, majd a harcmezőn halálba küldte annak férjét, az ő hűséges vitézét –, a környezetéből senki sem mert vagy akart szembehelyezkedni a hatalmas királlyal.A hízelgők és a hallgató barátok között egyetlen ember akadt, aki nem a király kegyeit, hanem a lelke üdvösségét kereste: Nátán próféta. Az igaz tanácsadó egy szívhez szóló történetbe csomagolta a mondanivalóját: a gazdag ember, a szegény ember egyetlen, szeretett báránykáját vette el. Amikor a felháborodott Dávid kijelentette, hogy az ilyen ember halált érdemel, Nátán egyenesen a szemébe mondta a fájdalmas igazságot:„Te vagy az az ember!”

2Sám 12,7

Dávid királyi nagysága nem abban rejlett, hogy tévedhetetlen volt, hanem abban, ahogyan erre a szembesítésre reagált, alázattal hallgatott a jószándékú tanácsadóra. Nem záratta börtönbe az igazságot kimondó „tanácsosát”, hanem összetört szívvel felkiáltott: „Vétkeztem az Úr ellen!”( Ebből a mély bűnbánatból született meg az 50. zsoltár).

Nézzünk egy másik példát: Heródes Antipást, Keresztelő János nem bántani akarta, hanem nyíltan, köntörfalazás nélkül a szemébe mondta: „Nem szabad elvenni a testvéred feleségét!” (Mk 6,18). Heródes azonban ahelyett, hogy Dávid királyhoz hasonlóan bűnbánatot tartott volna, börtönbe záratta, majd szeretője, Heródiás intrikái miatt lefejeztette a prófétát. Sajnos a történet itt nem ér véget: a megalázott és elzavart első feleség apja, Aretasz nabateus király nem hagyta megtorlatlanul a lánya megcsúfolását. Seregével megtámadta és legyőzte Heródes hadát. A korabeli zsidó történetíró, Flavius Josephus megjegyzi, hogy maga a nép is Isten jogos büntetésének tekintette ezt a súlyos vereséget Keresztelő János meggyilkolásáért.

A két út, két megrendítő példa arra, hogy hova vezet a gőg, valamint a jó tanács és az igazság elutasítása. Dávid hallgat a bátor prófétára, és ma – minden bűne ellenére – az egész Egyház szentként tiszteli. Heródes nem hallgat a tanácsadóra, így ő a történelem szomorú, negatív szereplője lett.

Ne hidd, hogy mindig neked van igazad! Döntéseid előtt kérd ki a bölcs, megbízható barátok és szakemberek véleményét! A jó vezető tud kérdezni és tud hallgatni is.

Ne felejtsük Szent István intelmét: tanács nélkül semmit se tégy! 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: A jó nevelő, tanácsadó, a bölcs gyerek hallgat rá.