Evangélium: „Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: »Óvakodjátok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek.

Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.«”

Lk 12,1–7

Szent Patrik lelki gyermeke, Szent Kolumbán 590 körül, csaknem ötvenévesen döntött úgy, hogy elhagyja az írországi bangori kolostor biztonságát. Az ír szerzetesi lelkiség legmagasabb rendű áldozatát választotta: a peregrinatio pro Christo-t, vagyis a szülőföld örökre szóló elhagyását, hogy idegenként, zarándokként hirdessék az evangéliumot ott, ahová Isten vezeti őket. A Krisztust és a 12 apostolt jelképező, tizenhárom tagú közösség egy kis faborítású csónakon (currach) kelt át a viharos Ír-tengeren a kontinensre.

Az egyik társa, a ma ünnepelt Szent Gál (Gallus, kb. 550–645) ír származású szerzetes, remete, Európa egyik jelentős kora középkori térítője, a híres Sankt Gallen-i apátság és a svájci St. Gallen kanton névadója.

Szent Kolumbán és 12 szerzetes társa a mai Franciaország, Németország és Svájc területén hirdették az igét. Gál kiváló nyelvkészséggel rendelkezett: gyorsan megtanulta a helyi alemann nyelvjárást, így közvetlenül tudott prédikálni a népnek, és szembeszállt a pogány bálványimádás szokásaival. Amikor Kolumbán 612 körül továbbvonult Itália felé, Gál súlyos betegsége miatt a Boden-tó környékén maradt. Felépülése után a Steinach folyó völgyében, a vadon szívében épített magának egy szerény kunyhót és imaházat.

A szent életéhez kapcsolódó legismertebb legenda szerint egy éjszaka, miközben Gál imádkozott, egy hatalmas medve lépett ki az erdőből. Gál nem ijedt meg, hanem Krisztus nevében megparancsolta az állatnak, hogy hozzon fát a tűzre. A medve engedelmeskedett, Gál pedig hálából egy vekni kenyeret adott neki, s meghagyta neki, hogy többé ne bántsa se az embereket, se a jószágot. A művészetben mindmáig medvével az oldalán ábrázolják.

Kiemelkedő szentsége és bölcsessége miatt felajánlották neki a konstanzi püspökséget, valamint a luxeuil-i kolostor apáti székét is, de mindkettőt visszautasította, mert meg akarta őrizni csendes, elvonult remeteéletét. Gál körülbelül 645-ben, kilencvenéves kora körül halt meg Arbonban. Sírja felett 719-ben Szent Otmár alapította meg a Sankt Gallen-i kolostort, amely a középkori Európa egyik legnagyobb szellemi, kulturális és kódexmásoló központjává vált.

Ezek az emberek Krisztus szerelméért vállalták a hontalansággal járó nehézségeket, az utazás fáradalmait és veszedelmeit, méghozzá nagy-nagy szegénységben és egyszerűségben. Életük állandó veszélyek közt, a mindennapi kemény szolgálatban, mai szemmel elképzelhetetlen nyomorúságban telt el, s lám ma mégis mindnyájukra a keresztény Európa atyjaiként tekintünk fel. Ne csak csodáljuk, hanem kövessük is őket. Lelkesítsen bennünket a nagy szentek példája, s mi is induljunk el– csupán a szeretettől vezetve – zarándokolni a testvéreink közé!

Mindent Isten szeretetéért, 

Csaba t.

Kép: Szent Márton lelki gyermeke Szent Patrik, Írország apostola, védőszentje. Az Ő lelki gyermekei Szent Kolumbán és Szent Gal. Adjuk tovább lelki kincseinket gyermekeinknek, barátainknak!