Evangélium: „Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négy annyit adok helyette.”Jézus kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Lk 19,1–10
A Calgaryban élő magyar testvérek meghívására Albertába érkeztünk, Kanada egyik legszebb vidékére. A vendéglátónk, a kedves Erika ma örömmel kivitt a városon kívüli hegyekbe, gyönyörködni a tájban. A hatalmas masszív sziklák lábánál, a fagyos táj csendjében az ember, ha figyel, rögtön megérzi a Teremtő Isten békéjét.
E fenséges környezetben olvasom a mai evangéliumot! Olvasom és csodálom Jézus Krisztus végtelenül egyszerű, természetes viselkedését: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” És Zakeus lejön, és hazaviszi Jézust. Képzeljük el, ahogy a vámos belép a házba, oldalán Jézus, mögöttük az apostolok. A ház ura meghatódva bemutatja a feleségének a világ Megváltóját! Jézus elkezd játszani Zakeus gyermekeivel, közben a férj szól a feleségének: - hamar készíts vacsorát, ma itt akar nálunk megszállni Krisztus... Aztán hoz egy pohár bort, beszélgetnek hosszasan az olajmécses vibráló fényénél. Gyönyörű, békés kép, a nagy művészek vásznára kívánkozik!
Mi továbbmegyünk, Alberta hegyeiben gyönyörködünk. Utunk során az erdő szélén egy szarvascsordát láttunk; a vendéglátóink felvilágosítottak, hogy ezeket az állatokat itt elk-nek nevezik, és amint a képen is látható, nagyobbak a nálunk élő szarvasoknál. Egészen közel engedtek magukhoz ezek a hatalmas jószágok! Ma kezdett havazni, itt a hosszú tél, és nincs a tekintetükben félelem, aggodalom, szorongás... Engem az állatok nyugalma és békéje fogott meg. Egymás között, de velünk szemben is nagyon békések, figyelmesek, érdeklődők. Itt élnek vadon a természetvédelmi területen, nem vadásznak rájuk. Ráérősen, hosszan néztem a nyugodt, idilli képet, és arra gondoltam, hogy volna mit tanulnunk nekünk, Kárpát-medencei magyaroknak a kanadai szarvasoktól… Ezek a gyönyörű teremtmények tudnak a jelen pillanatban élni. Nincs bennük kapkodás, nincs felesleges rosszindulat, csak az a tiszta, Isten által beléjük teremtett méltóság, amivel rácsodálkoznak a világra – és ránk is. De jó lenne valóban eltanulni tőlük ezt a belső nyugalmat, hogy mi is békésebb,figyelmesebb testvérei legyünk egymásnak itt, a földön!
Nekem ma a szarvasokról Jézus Krisztus békéje, nyugalma és méltósága jutott eszembe. Mit hoz a holnap? Nem tudom, de bízom a gondviselő Istenemben, és szeretném ezeket a szép tulajdonságokat elsajátítani.