A Böjte Csaba testvér kezdeményezésére és a Mária Út Egyesület - Románia szervezésében lezajlott iskolakezdő biciklis zarándoklatot tovább mesélem. Most az első megállótól a másodikig vezető útról és a csíkdelnei templomi pihenőről lesz szó, Tiszteletreméltó Márton Áron püspökünk szavaihoz kapcsolt gondolatokkal kiegészítve. 

Az eső elég hosszan kísért bennünket, de Csíkrákos körül már kiderült az ég és innen száradni lehetett tekerés közben. Száradtunk is, de a sár csak a biciklik kerekéről, vázáról pattogzott le, rajtunk ott maradt. Azért még ezt is fel lehetett használni az útközbeni elmélkedéshez. Bűneink sara megtapad rajtunk és csúnyává tesz minket… 

Aztán a nap egyre inkább ragyogott, a felhős, vizes időt a fényes, meleg váltotta fel. A bal karomon is volt egy jókora elkent sárdarab, néztem, ahogyan cserepesedik és kis segítséggel lehull… A jó Isten fénye és melege segít megszabadulni lelkünk sarától… 

Fény volt és meleg, de közben emelkedő is, amivel meg kellett birkózni. Ez is meg tudta szólítani a lelket… A jó Isten nem azt üzeni nekünk, hogy nem lesznek akadályok az utunkon, hanem azt, hogy Vele könnyen legyőzzük azokat. Ezt az emelkedőt is legyőzte kicsi és nagy, egyetlen zokszó nélkül. 

Tudtuk, hogy a csíkdelnei Keresztelő Szent János-templomnál lesz a második megálló, de arra nem gondoltunk, hogy Csiki Szabolcs plébános, az ő hívei és a Mária Út önkéntesei vendégül is látnak bennünket. Márpedig így volt. Hagymás zsíroskenyér és ásványvíz kiváló eledel az úton lévőnek, és nagy szeretet annak a részéről, aki több mint hatvan személy részére tudja biztosítani ezeket. Nagy köszönet érte!

De a testi táplálék mellé szellemi és lelki is járt. Csíki Szabolcs plébános alapos ismertetőt tartott a gyönyörű műemléktemplomról. A toronyra kívül festett szövegről, a freskómaradványról, a benti szárnyasoltárról, a gyönyörű kazettás mennyezetről és egyebekről hallottakkal sokkal gazdagabbak lettünk. 

Én Márton Áron püspök úr 1947/VIII-as körlevelének és 1945-ös húsvéti körlevelének rövid passzusaira építettem gondolataimat. „A történelmi idők történelmi feladatra szólítanak, és legyünk tisztában azzal, hogy az erkölcsi alapon tervezett új rendet csak erkölcseiben megújult nemzedékek építhetik fel. A lelkiismeretvizsgálat után tehát tartsunk bűnbánatot. Vetkőzzük le a régi embert, a gyáva és képmutató keresztényt.” (1947) „A munkát magán kell kezdenie mindenkinek.” (1945) 

Az erkölcstelen életet élő ember egyre inkább leszorítja lelkében a jó Isten Lelkét. Bárhogy is erőlködik, nem tud a Fényből szólni, a kegyelem nem tud átragyogni rajta. Az ilyen vezetők ideje is lejár, nem tudják fényes betűkkel beírni a nevüket a történelembe, rájuk saját embereik és az utókor ujjal mutogat és tisztelet nélkül emlékezik. 

Újra megemlítettem a kegyetlenül vegzált nagyváradi Anzelm apátot, akinek szép, tiszta az élete, így tiszta a szeme és igazi tanúságtevő a mai zavaros világban. 

Az erkölcstelen keresztény hiteltelen. És rövid távú örömei ellenére sem boldog, mert az ember csak a jó Istenben lehet igazán boldog. Ővele pedig csak a tisztaságban lehet összekapcsolódni. A tiszta ember tényleg ragyog és másokat is vonz. Nem bujkál, békében él magával és mindenkivel, és igazán boldog. Csak az erkölcsös ember lehet boldog. És csak ő tud hitelesen tanúskodni Jézus Krisztusról. A többi csak színészkedik. 

Néhány kép a Mária Út Egyesület - Románia oldaláról való, a többi saját felvétel. 

Ozsváth Judit