A Böjte Csaba testvér és a Mária Út Egyesület - Románia által meghirdetett és szervezett tanévkezdő biciklis zarándoklat leírását az első megállótól folytatom. Az előző rész azzal végződött, hogy a szűnni nem akaró esőben bőrig áztunk, a felázott földúton pedig a hátunk közepéig vertük fel a sarat, de mégsem adtuk fel. Első megállónknál, a csíkrákosi Vándor Székely panziónál üres utánfutót húzó autó várt, ahová fel lehetett volna tenni a biciklit, az autóban egy szakaszon lehetett volna a pihenést választani, de senki sem így tett… Nagyon nagy elismerés ezért a diákoknak!
Lassan aztán elállt az eső és - bár mocskosak maradtunk, de - megszáradtunk.
Lelki utazásunk központi gondolatául – Márton Áron kapcsolódó szövegeit követve – a tanúságtételt választottam. (A főcím Krisztus szeretetéből élő keresztény tanúságtétel mártonároni gondolat volt.)
A csíkrákosi stációnál a farizeus magatartás elutasítását hoztam közelebb Márton Áron szavainak segítségül hívásával: „A keresztény számára nincs két különválasztható magatartás; egy emberi és egy keresztény, egy vasárnapi és egy hétköznapi. (…) Nincsenek percek vagy alkalmak, melyeket pusztán emberként és pusztán keresztényként élhet. Ha kereszténynek mondja magát és az akar lenni, akkor egész életét úgy kell néznie, ahogyan Isten nézi, úgy kell elbírálnia, ahogyan Ő bírálja, úgy kell élnie, ahogyan Ő kívánja. Ehhez pedig szüksége van a hit fényére és a kegyelem segítségére.”
Jézus éppen a farizeus magatartást ostorozta leginkább. A farizeus hazudik: kifelé mást mutat, mint amit bent megél. Egész személyisége torzul, és az isteni fény helyett a sötét uralja lelkét. Nincs tartása, hanem ide-oda hajlik, ahogyan az érdekei kívánják. Ennek a „régi” embernek a „levetését” kérte Jézus és az evangélium igazságától átitatott, átlátszóan tiszta, egyenes új ember felöltését.
Márton Áron püspöki címerébe is beillesztette a fenyőt, amelyik egyenesen magasodik az ég felé, és soha nem hajlik, legfeljebb törik, ha nagy vihar gyötri. Ő pont ilyen volt és erre mutat példát nekünk is. Inkább a börtönt választotta (jól tudta, hogy az fog következni), mint a hamisaknak való behódolást. Mert Jézus Krisztus is pont ilyen volt... Inkább a keresztet választotta, mint a legkisebb meghasonlást. Világosan példázta, hogy ez az Atya akarata.
Említettem a fiataloknak, hogy Nagyváradon vagy egy szentéletű premontrei szerzetes, akit sajnos nagyon igazságtalanul vegzálnak, és ő akkor sem hajlik semerre, ha a félős „övéi” nem állnak mellé, sőt, egyesek éppen ellene tesznek. Anzelm apát úr jól tudja, hogy a jó Isten az igaz „fenyőket” igazolja, mint ahogyan Márton Áronnal is ezt tette…
Mi vajon mennyire vagyunk egyenes fenyők? Hajladozunk-e vagy vállaljuk az igazság melletti kiállást?...
A kereszténységünk nem cifra ruha, hogy azt cirádás ünnepélyeken vagy vasárnapokon viseljük csak. Komoly valóság, ami átmenti lelkünket az örökkévalóságba. Csak az lehet a mi vezetőnk, aki hitelesen éli Krisztust elénk. A többivel nem kell foglalkozni.
Márton Áron igaz vezető csillagunk, és az marad minden időkre.
A képek egy része Csaba testvér és a Mária Út Egyesület - Románia oldaláról való, a többieket Péterfi Attila elnök készítette.