Embertársaink nem a prédikációnkra kíváncsiak, hanem a Krisztus szeretetéből élő keresztény tanúságtételt akarják látni” – Márton Áron nem csak 1974 újévén hirdette ezt, hanem egész papi és püspöki életével. Innen emeltem ki a címadó gondolatot – Krisztus szeretetéből élő keresztény tanúságtétel – a Böjte Csaba testvér és a Mária Út Egyesület - Románia által szervezett, Csíkszentdomokos és Csíksomlyó közötti biciklis zarándoklat állomásain elmondottakhoz.
Ma is nagyon nagy szükség van a hiteles tanúságtevőkre. Nem a díszes rendezvények, nagy szónoklatok kellenek elsődlegesen, hanem a hitelesen, szépen élő keresztények, akik makulátlan tisztaságukkal, önzetlenségükkel, szeretetteljes áldozatvállalásukkal, kitartásukkal Krisztust ragyogtatják át magukon, Őt hirdetik az elferdült értékrendű világnak.
Negyven kilométeres biciklis zarándoklatunk során kétszer tartottunk pihenőt, az indulási és az érkezési állomással együtt így négy alkalommal szóltam diák- és pedagógus zarándoktársaimhoz. Csaba testvér felkérésének eleget téve Tiszteletreméltó Márton Áron püspökünk gondolatai mentén haladtam, a fenti fókuszpontot szem előtt tartva.
Utunk utolsó, a csíkdelnei templomtól a csíksomlyói kegytemplomig vezető szakasza volt a legkönnyebb. Nem volt emelkedő, nem volt földút és az eső sem esett már, hanem ragyogott a nap. És ez a ragyogás ismét nagyon meg tudta szólítani a lelket. Aki nem téveszti maga elől a célt, aki a nehézségek ellenére is kitart, az megérkezik a Fénybe, a lélek igazi, szeretetteljes, szép „otthonába”.
A kegytemplom előtti téren lelkes szurkolócsapat várt bennünket, akikkel aztán a megérkezés után nyomban szentmisén vettünk részt. A 40 kilométert velünk együtt letekerő Csaba testvér a fáradtságnak semmilyen jelét nem mutatva állt az oltárhoz, és mély átéléssel mutatta be a szent áldozatot. Az aznapi (szeptember 1-i) olvasmány mintha csak „rendelve” lett volna… „Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől származó Szentlelket, hogy megismerjük, amit Isten kegyelemből nekünk ajándékozott.
Ezeket hirdetjük, de nem az emberi bölcsesség tudós szavaival, hanem ahogy a Szentlélek tanítja – lelki embereknek lelkieket nyújtva.” (1Kor 2,11–14) Ő az, akinek segítségével „felolvad” emberi egónk és Aki – egyre inkább eltöltve lelkünket – a Fény felé vezet bennünket... Őbenne élve és Ővele tudunk igazán hiteles tanúságtevők lenni.
Az evangéliumi rész (Lk 4,31–37) Jézus egyik ördögűzéséről szólt és az „akkora hatalommal és erővel” bíró Istenembert hozta elénk. Kis homíliájában Csaba testvér megdicsérte a mindvégig kitartott zarándokokat és figyelmüket ezentúl is az Atya akaratába belesimuló, a Szentlélekkel eltelten magát értünk áldozó Krisztusra és az ő hűséges és nagyon hiteles követőjére, Márton Áron püspökünkre irányította.
Az általam választott mártonároni gondolatok is jól kapcsolódtak ezekhez: „S nekünk egyetlen vágyunk és feladatunk, hogy a zűrzavar mélyéről is Krisztust megtaláljuk, és a bizonytalan életet a krisztusi bizonyosság kimozdíthatatlan alapjaihoz kössük.” (1939) „A keresztények elsőrendű missziós feladatot teljesítenek, ha vállalják a krisztusi küldetést, és a saját életükkel mutatják meg, hogyan lehet és kell Istent tisztelni, egymásért felelősséget érezni, és nem hagyni el senkit, aki bármilyen tekintetben segítségre szorul.” (’70-es évek)
Aki valóban hagyja magában élni a Szentlelket, az nem tudja nem Krisztust magára ölteni és nem tud hallgatni arról, amit megtapasztalt. Az igazi keresztény nem tud nem missziót vállalni. Mert ezt is az ő lelkét forrón égető Lélek munkálja benne…
Hagyjuk élni a jó Istent magunkban, és a gyönyörű biciklis zarándoklatot jellemző kitartással tegyünk tanúságot róla és dolgozzunk elhivatottan azon, hogy mások is megismerjék Őt!
A program szervezéséért, a meghívásért, az útitársakért, a zarándoklat minden percéért és az azt lezáró, a Csíkszentdomokosi Közbirtokosság által biztosított meleg ebédért én is nagyon hálás vagyok. A jó Isten gazdagon áldjon mindenkit!