„Isten a tanúm, hogy nem a fejedelmi címre vágyó büszkeség, nem is a hiú dicsőség kergetése indított arra, hogy elfogadjam az erdélyi rendek megválasztását, hanem a felebaráti szeretet és az a szent kötelezettség, amellyel a hazámnak tartoztam.Nem uralkodni akartam, hanem szolgálni; nem a magam javát kerestem, hanem a szorongatott nép szabadságát. Úgy tekintettem e tisztségre, mint Isten kezéből kapott nehéz keresztre, amelyet alázattal kell vállamra vennem, hogy népemet a függetlenség és az igazság útján vezessem.”

II. Rákóczi Ferenc vallomásaiból

1. Az előzmények: Erdély felszabadításaAz 1703-as brezáni kiáltvány és a Tiszán való átkelés után a kuruc mozgalom futótűzként terjedt. Amikor Rákóczi csapatai átlépték Erdély határát, a bécsi udvar elnyomása és a magas adók miatt elkeseredett lakosság – magyarok, székelyek, románok és szászok – tömegesen csatlakozott hozzá. 1704 tavaszára a császári erők már csak néhány erősebb várba (például Szebenbe és Brassóba) szorultak vissza. Erdély döntő része kuruc kézre került, így elérkezett az idő, hogy a tartomány jogi és politikai helyzetét is rendezzék.

2. A gyulafehérvári országgyűlés (1704. július)Rákóczi 1704 júniusában vonult be Gyulafehérvárra, az Erdélyi Fejedelemség történelmi fővárosába. Július elejére hívta össze az erdélyi rendek – a magyar nemesség, a székely lófők és a szász küldöttek – országgyűlését.  A gyűlésen leírhatatlan lelkesedés uralkodott. Az erdélyiek a Báthoryak, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György aranykorának feltámadását látták a fiatal, harmincéves Rákóczi Ferencben.

Az erdélyi rendek július 8-án egyhangúlag Erdély fejedelmévé kiáltották ki Rákóczit. Ezzel betöltötték a trónt, amely az utolsó választott fejedelem, II. Rákóczi György és fia, I. Rákóczi Ferenc óta gyakorlatilag a Habsburg-ház önkényes uralma alatt állt. A választás után, a fejedelmi eskütételt és az ünnepélyes beiktatást a gyulafehérvári székesegyházban tartották meg. Rákóczi ünnepélyesen megfogadta, hogy tiszteletben tartja Erdély törvényeit, a szabad vallásgyakorlatot és a rendi jogokat.

3. Miért volt ennek óriási jelentősége? A fejedelemmé választás nem csupán egy szép cím megszerzése volt, hanem a szabadságharc sorsát alapjaiban megváltoztató lépés: 

- Rákóczi ettől a pillanattól kezdve nem egy „lázadó csorda vezére” volt a külföldi uralkodók szemében, hanem egy törvényesen megválasztott, független európai uralkodó. Ez tett lehetővé hivatalos diplomáciai tárgyalásokat XIV. Lajos francia királlyal és I. Péter orosz cárral. 

-  Erdély ismét elnyerte függetlenségét a Habsburg Birodalomtól, és önálló államként lépett fel.

-  Pénzverés és jogalkotás: Fejedelemként Rákóczi saját pénzt veretett (a híres Libertas rézpénzeket), és törvényes rendeletekkel szervezhette meg a hadsereg ellátását és az adózást.

- Morális és lelki erő: A megválasztás óriási hitet és büszkeséget adott a küzdő népnek. Bebizonyosodott, hogy Isten és a nemzet igazságos ügye képes győzedelmeskedni az elnyomás felett.

- Gyulafehérvár 1704-es döntése nyitotta meg az utat az 1705-ös szécsényi országgyűlés felé is, ahol Rákóczit a magyarországi rendek is megválasztották a Magyar Szövetségbe tömörült rendek vezérlő fejedelmévé (dux).

Házi Feladat: 

- Vállaljam Rákóczi Ferenc példájára azt a feladatot én is, melyet a családomban és a társadalomban állapotbeli kötelességem rám ró.  Vegyem számba a rám váró munkát és a nagy fejedelem példájára szorgalmas kitartással én is vigyem jó végre, diadalra a harcomat.  

- Ugyanakkor imádkozzunk, hogy Szent István, Szent László, II. Rákóczi Ferenc lelkületű politikusok vezessék ma is a mi drága népünket!

Szeretettel,  

Csaba t.

Kép: Rodostó - szék, maga Rákóczi Ferenc faragta, készitette