A gyerekkori barátaim kérdezték, mit jelent az, hogy vallásos vagyok, Istennel élem az életemet. Azt válaszoltam nekik: „Tudjátok, amíg távol álltam a kereszténységtől, azt éreztem, hogy egy nagy, sötét erdőben járok, ahol a fák között mindenféle rémisztő, irtózatos dolgok léteznek: vadállatok, haramiák, csapdák, kiszámíthatatlan csapások… Látom őket, és félek, mert bármi megtörténhet velem. Kiszolgáltatottnak éreztem magamat.” Vallásos emberként, élő hittel most azt érzem, hogy ugyanabban a rettenetes erdőben járok, ugyanazok a fák között, ugyanolyan veszélyek leselkednek rám, de nem félek, mert fogom a mennyei Atya kezét. Biztonságban érzem magam, mert az én Apukám a világon a legerősebb, a legjobb, gondomat viseli, törődik velem. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Keresztény Tanősvény három perces, heti kiszerelésben is csordogál... E szép vasárnap az Istennel való találkozás újabb udvarába léptünk be, itt ismerkedünk a kötött imákkal....a rózsafüzér, a zsolozsma egyházunk ősi ima módja. Az újszövetség embere nem áldozati állatok vérét, hanem saját életének drága perceit áldozza fel szeretettel Isten oltárán imádságokat végezve! Természetesen ezek az imák nem csak áldozatok, hanem lelkünket megszentelő meditációk is lehetnek, kellene legyenek.
