10. A halál nem fogja le Szent László áldó segítõ kezét
10. A halál nem fogja le Szent László áldó segítõ kezét
Az Árpád vezér által megálmodott, és a Szent István király által megalapított királyságot kemény munkával megvédte, gyarapította, az ország népei számára biztonságos otthonná tette. Nagyváradon az általa alapított katedrálisban temetik el, sírjához nemcsak imádkozni járnak évszázadokon keresztül, hanem ott igazságot, békét, gyógyulást keresnek és találnak is az emberek. Gyermekeinket arra neveljük, hogy a végtelenre tárva szívüket, örök életben gondolkozzanak. Álmaikat, terveiket, életüket ne rövid, múló örömökért éljék, hanem az isteni szeretet és jóság örök tervei vezessék õket döntéseikben. Ne féljenek a küzdelemtõl, a haláltól, ne féltsék életüket, mert Isten, aki meghívott, elég hatalmas ahhoz, hogy az általunk elkezdett munkát jó végre vigye, és minden áldozatos erõfeszítésünkért nagylelkûen megjutalmazzon.
Délelőtti szentmise:
Szent László jelenése
Viharra dördült az ég alja távol.
László morzsolta a szent olvasót,
aztán letette, s a vén bibliából
halkan, hivőn deákul olvasott.
Hálát adott, hogy jámborak a népek,
s kihalt az elhagyott pogány berek.
Szavára villám lobbant és setét lett,
az arca elsápadt s megreszketett.
És messze az ég kékes, ferde, kancsal
tüzét veté el a felhőn vadul,
úgy, mint midőn még háborgott Hadúr.
S vér-csapta szüggyel a fényködbe fent
a karcsu gím könnyezve megjelent,
halálra válva, lángoló aganccsal...
