Nem tudom, hogy volt -e valaha ennyi nyaraló, pihenő, üdülő ember a világon, mint most! Az ember ha hosszan megy a városokon, az az érzése - függetlenül, hogy hét elején, vagy hétvégén, reggel vagy este keresi fel a főtereket - mintha mindennap nemzeti ünnep lenne!

Az emberek sétálnak, ücsörögnek a teraszokon, beszélgetnek, szopogatják azt a csésze kávécskájukat ráérősen! Igen, szinte folyamatosan valahol ünnep van, falunapok, városnapok, koncertek, táborok, fesztiválok, mindenfelé és mindenféle rendezvények érik egymást!

Egy fiatal egyetemista mondta, hogy ő a nyáron szépen, hosszan járja ezeket a rendezvényeket, és jóformán ideje sincs haza menni, hogy a hátizsákjába tiszta ruhát tegyen! Néztem ezt a kedves arcú, szimpatikus, "feldobott" fiatalt, és azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám elmondani, hogy milyen édes és gyönyörűséges egy jó tervet megálmodni, megfogalmazni és kitartó munkával kivitelezni, majd a végén jóleső fáradsággal hátradőlni, megpihenni és boldog örömmel csak annyit mondani, hogy Istennek legyen hála, ez a feladat szépen  bevégeztetett! Nézem a XXI századi gazdag ifjút,  félreértés ne essék, nem irigylem a "gazdagságát", csak azon töprengek, hogy vajon tervező, alkotó, teremtő munka nélkül lehet-e  igazán boldog egy ember ezen a Földön?

Ahogy a nyegle lányt a szülés édesanyává teszi, az alkotó, teremtő munka teszi a fiatalt érett felnőtté, önmagával, a világgal megelégedő boldog emberré! Szellemed alkotása, két kezed verejtékes munkája,  mindennapi erőfeszítéseid gyümölcse olyan tiszta örömöt adhat neked, amelyet a rozsda nem rághat szét, a moly nem pusztít el, amely után nincs fájdalmas másnaposság, szégyenérzet a szívedben!

Isten meghívott, hogy társai legyünk a világ tovább teremtésében! Meg vagyok győződve, és erősen hiszem, hogy arcunk vonásait, Isten képére és hasonlatosságára leginkább a becsületes munka tudja formálni! A hajtás, a bimbó, a virág, minden egyetlen célt szolgál, az életadó gyümölcs létrejöttét! Sajnos oly sokan megfosztják magukat a gyümölcsérlelés örömétől! Oly szépen mondja Jézus Krisztus: "Én vagyok a szőlőtőke, ti vagytok a szőlővesszők, Atyám a szőlőműves!" Igen, a tőke alázattal átengedi a szőlőfürtök termésének az örömét, boldogságát az ő drága vesszőinek, a mi mesterünk alázattal átengedi nekünk a világ tovább teremtésének a lehetőségét, azt, hogy a Föld sebeit begyógyítva, egy emberhez méltóbb, tisztább, jobb világot alkossunk magunknak! Ő, akárcsak a szőlőtőke a vesszőnek, alázattal adja az erőt, a lendületet, a bátorságot, csak nekünk kellene élnünk a lehetőséggel és ott ahol vagyunk bölcsen, nagy-nagy szorgalommal, kitartó munkával létrehozzuk a magunk áldott gyümölcseit!!!

Talán a ma pedagógusának, nevelőjének a legnehezebb feladata,  megértetni a felnövekvő generációkkal, hogy jó dolgozni, hogy jó korán kelni és verejtékes munkában elfáradni, jó esténként fáradtan az eredményeket számba véve megpihenni, és a végén Isten segítségét megköszönve, boldogan ünnepelni. Igen, egészen biztos, hogy boldoggá teszi az embert, ha szellemi képességeit felhasználva töpreng, és a megismert igazságok, törvények mentén elkezd alkotni, dolgozni, akár mint becsületes földműves, állattartó vagy népnevelő tanár, életet mentő orvos, vagy házakat, bölcs gépeket tervező mérnök!  Az igazi nevelő, a mai szárnyat bontogató generációkat fel kellene tudja szabadítani a becsületes, alkotó, teremtő munkára, a szárnyalásra, a semmittevő ténfergés felé való emelkedésre! Korunk legnagyobb jótevője az lesz, aki sikeresen meghirdeti az autonómia harcot a nyegle ténfergés, a parttalan bulizás, a testet-lelket felőrlő "szórakozás" igájából! Tudom, hogy nem vagyunk rabszolgák, de egy biztos, hogy alkotni, dolgozni jó! És az is biztos, hogy Isten a terméketlen fügefát megátkozta, és az ki is száradt!

Szeretettel,

Csaba t.