Nézem a közel keleti eseményekről készült  képeket, olvasom a beszámolókat és döbbenten állok az emberek mérhetetlen szenvedése előtt! 

Igen, évekkel ezelőtt modern fegyverekkel betörtek Közel-Keleten több országba! A legfelsőbb hatalmak döntöttek, és sajnos egyszerű emberek szenvedtek, haltak meg több százezren, míg egyesek tömegpusztító fegyvereket kerestek sikertelenül! Most családapák, fiatal fiúk fegyvert ragadnak, bosszút akarnak állni és kérlelhetetlen fanatizmussal üldözik és meg is ölik a másképpen gondolkodókat! Templomokat, ősi szentélyeket gyújtanak fel, tesznek földdel egyenlővé! A vak gyűlölet hatalmas erővel tombol, és az áldott béke mind messzibbnek tűnik! Nézem a képeket, olvasom a híreket. Házaikból elűzött, a pusztába menekülő, keresztre feszített emberek, lefejezett gyerekek, tömegsírok, fájdalom, pusztulás, gyűlölet! Mit tehetünk, mit kellene tegyen egy keresztény?!

Embertársaink mérhetetlen szenvedését látva, háromféle döntést hozhatunk!

1. Cinikusan félrefordulhatunk, közömbösen csak a magunk dolgával törődve élhetjük az életünket! Az elutasító jelszó: Megvan a magunk baja, más is oldja meg a maga gondját!

2. Elkezdhetjük keresni, hogy kinek van igaza és valamelyik fél mellett döntünk, hagyjuk, hogy a gyűlölet, a gyilkos harag örvénye bennünket is beszippantson, és valamelyik oldalra állítva fegyvert nyomjon a kezünkbe! Ennek a csoportnak a jelszava: Nekünk van igazunk, neked pusztulnod kell!!!

3. A harmadik út, Krisztus útja, ki nem volt közömbös, hisz karácsony estéjén közénk jött és nemcsak hirdette az evangéliumi béke mindannyiunk által járható útját, hanem követőit, minket is arra hívott, hogy vigyük el az Ő békéjét minden emberhez! Ez a csapat nem a bűnössel való leszámolás híve, mert a mi jelmondatunk: Uram tégy engem a te békéd eszközévé, hogy békességet vigyek oda, ahol gyűlölet van!

Az első két út egy keresztény embernek járhatatlan, de ezen a harmadik úton, a testvéri párbeszéd, a gyógyitó szeretet, a megtérés útján Krisztus nevében nagyon fontos lenne hogy elinduljunk! Világunk vagy rátalál Teremtő Istenére és alázattal megnyílik az ajtónkon kopogtató Krisztus előtt, megfogva bizalommal a minket vezetni akaró jóságos kezét, vagy elpusztul őrjöngő gyűlöletben!!! 

Van út, Krisztus maga az út, az igazság és az élet! És ez az út járható! Az utcákról a gyermekvédelmi központokba  kerülő, sebzett, összetört életeket fogadunk be és azt látom, hogy a szeretet, a jóság nyelvét mindenki érti! Szeretném ha ezt az utat minél többen felfedeznénk és járnánk! Régebb a misszionáriusok, és ők nem csak szerzetes papok voltak, hanem nagyon sokszor egyszerű, világi keresztények szeretettel, jósággal vitték a világító lámpást, az evangéliumi párbeszéd, a testvéri szeretet lángját, és nem legyőzték a másképpen gondolkodókat, hanem alázattal felkínálták az általuk megélt tanítás bölcsességét az embereknek!

Parttalan gyűlölködésbe sodródó világunk fájdalommal kiállt olyan férfiak és nők után, akik hisznek a szeretet végső győzelmében, akik nem csak a fizetést nézve, a maguk beteges kényelmével tőrödnek, hanem képesek nagylelkűen felkészülni és útra kelni, hogy szolgálják életükkel az evangéliumi áldott békét!  A kilencvenes évek elején a Kárpát-medencében az irgalmas szeretetre volt nagy nagy szükség, ezért is fordult a bajban lévő ember felé a Karitász, a Máltai Szeretetszolgálat, de a Szent Ferenc Alapítvány is, hogy csak néhányat említsek. Akkor egyházaink alázattal nagyon sok fiatalt és felnőttet megszólítva hívtak, hogy jósággal, szeretettel segítsük, fogadjuk be a szenvedő testvéreinket, és Istennek hála jöttek, jönnek társak, akikkel az egyház karitatív feladatait jó végre vihetjük! Most egy újabb zászlót kell kibontanunk világi testvéreinknek, a Krisztus örömöt és békét hordozó tanításának hirdetéséhez kell lehetőséget teremtsünk! Krisztus parancsának eleget téve, induljunk el, menjünk a föld végső határáig és hirdessük az evangéliumi békének gyógyító örömét!

Szeretettel, 

Csaba t.

2014, Nagyboldogasszony ünnepe