Szívem csordultig van örömmel, jókedvvel. Úgy érzem, hogy a Szentlélek Moldvában kiáradt, és megismétlődött a nyelvek csodája: románul, magyarul dicsőítettük a szeretet Istenét. Moldvaiak, erdélyiek, magyarországiak, különféle pártokhoz, világnézetekhez tartozó emberek szeretettel egyetértettek, és ugyanarról beszéltek: Iskolát akarunk építeni a csángó-magyar testvéreinknek, mert szeretjük őket. Együtt voltunk, és a segíteni akarás elmosott minden szakadékot, határt.
Kedves Testvérek!
Alleluja!
Isten kegyelméből letettük a Béke Királynője tiszteletére szentelt Csángó-magyar Iskolaközpont alapkövét Rekecsenben.
Szívem csordultig van örömmel, jókedvvel. Úgy érzem, hogy a Szentlélek Moldvában kiáradt, és megismétlődött a nyelvek csodája: románul, magyarul dicsőítettük a szeretet Istenét. Moldvaiak, erdélyiek, magyarországiak, különféle pártokhoz, világnézetekhez tartozó emberek szeretettel egyetértettek, és ugyanarról beszéltek: Iskolát akarunk építeni a csángó-magyar testvéreinknek, mert szeretjük őket. Együtt voltunk, és a segíteni akarás elmosott minden szakadékot, határt. Van előttünk egy szép nagy cél, amelyet meg kell valósítanunk. Minél többen tesszük oda a vállunkat, annál hamarább épülhet meg, és annál szebb lesz a Béke Királynőjének Moldvai otthona. Milyen jó, szép lenne, ha Románia 2007 Európai Uniós csatlakozásának egyik ünnepi állomását, a Rekecseni Csángó-magyar Iskolaközpont felszentelése jelentené!
A kedves Dalma asszony jött, és szeretettel magához ölelt mindenkit. Bátran állíthatom, hogy nemcsak a Moldvai csángó-magyarokat, hanem a helybeli román hatóságokat is magához ölelte, és Istennek hála mindenki viszonozta ezt a tiszta szívből jövő szeretetet. A kedves Dalma asszony a maga szerény természetességével a magyar kultúra látható határkövét kétszáz kilométerrel keletebbre vitte. Örök hála érte!
Ki tudná megmondani, hogy a tegnapi áttörés mögött hány szívből jött ima, könnyekkel feltörő fohász van. Olyan jó tudni, hogy nem hiába kérjük nap mint nap, a Miatyánk elmondásakor, hogy „jöjjön el a te országod”. Boldog vagyok, mert jó látni, ahogy egy-egy lépéssel előbbre lendül a világunk, ha döcögve is, szorongások közepette is, de épül körülöttünk Isten országa.
Hiszem, hogy nemcsak a Moldvai testvéreink lesznek gazdagabbak egy iskolával, hanem mindannyian akik ott voltunk, s akik bekapcsolódunk ebbe a nagy műbe, megerősödtünk hitünkben, abban a reményben, hogy van megoldás, kiút bármilyen gondból, nehézségből, ha alázattal megfogjuk Istenünk kezét és hagyjuk, hogy vezessen a szeretet útján.
Köszönöm Istenem május 15-ét, hisz azóta
mindenütt szebben ragyog a nap, és kisebbeknek tűnnek még Erdélyben is az
árnyékok.
