Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!
Áldottabb vagy te minden asszonynál!
Ezen a szép Mária ünnepen, december 8-án arra biztatlak, hogy gondoljunk szeretettel drága mennyei Édesanyánkra! A katolikus keresztény ember, az ősi hitvallásban megvallja hitét a szentek közösségében! Számunkra öröm és fény az, hogy a Mennyei Atya nem magányosan hív minden embert, hanem az Ő nagy családjában otthonra találunk, hogy vannak csodás testvéreink, a szentek, és hogy Jézus édesanyját, Máriát mi magunk is égi anyánkként szerethetjük.
Krisztus a kereszten édesanyjára bízta az ő barátait, gyermekeit! Haldokolva, végrendeletként, utolsó leheletével édesanyjához és az egyetlen jelenlévő tanítványhoz, Jánoshoz szólva mondta: „Asszony, íme, a te fiad ... Íme, a te anyád”! Szent István királyunk, ugyancsak halála előtt egész népét nagy alázattal Mária szeretetébe, figyelmébe ajánlotta! Így bátran vallhatjuk Máriát, Nagyasszonyunkat, mennyei Édesanyánknak!
Krisztus, mint jó testvér, minden örömet mi számára fontos, tudatosan szeretne megosztani velünk! A gyermek Jézusnak, de a felnőtt Istenembernek is egészen biztos, hogy egyik legbensőségesebb, legtisztább öröme, boldogsága az ő drága édesanyjával való közösség volt! Csodálatos élmény lehetett még a második isteni személynek is az a gyöngéd szeretet, mellyel Mária a határozott igenjével befogadja szerető édesanyaként az ő életébe, hogy a méhében hordozza! Szinte el sem merjük képzelni azt a tiszta, szép, bensőséges, szeretetteljes kapcsolatot, mely Mária és az ő Szent Fia között az évek hosszú sora alatt kialakult! És bennünket ebbe a szeretetteljes közösségbe hív meg maga Jézus Krisztus, aki azt szeretné, hogy mi jó testvérekként fogadjuk el az ő drága édesanyját Máriát anyánkul, a mi nagycsaládunkat anyai gyöngédséggel összetartó Nagyasszonyaként! Isten a maga legbensőbb arcát, lényének rejtett szép vonásait, jónak látta Mária karjai közül megmutatni. Egyházunk számára a Végtelen Istent a legteljesebben Mária mutatja fel, és ez a Szűzanya által felmutatott istenkép többet elárul a Végtelen szeretetről, jóságról, mind az egész ószövetségi szentírás együttvéve! A pásztorok, a napkeleti bölcsek, a Mária karjaiban lévő kisded előtt hódolnak, számunkra Mária a szentség hordozója, élő örök templom, mely képes volt befogadni és hordozni a végtelen Istent!
Amikor a dévai házat 1993-ban indítottuk, akkor nagyon éreztem a lehetőségeink korlátait, és ezért tudatosan kerestem mennyei szövetségest, akinek segítségét, közbenjárását kérhetem a munkám során! Máriát választottuk pártfogónkul, és az elmúlt évek nehézségeiben újból és újból megtapasztalhattuk, hogy Mária gyermeke nem veszhet el! Oly sokszor kértem, hogy akárcsak Kánában, most is szóljon egy jó szót Szent Fiánál, mert elfogyott a kenyerünk, a pénzünk, a reményünk, a hatalmas falak előtt elvékonyodott a hitünk, és csodák csodája mindig megtelt a korsónk, a zsebünk, és a reményből, hitből annyi jutott, hogy bár két kézzel osztom a nagyvilágban, mégis bőségesen kitart a gondok közt az éjszakában!
Gondjaimban, nehézségeimben, kimondhatatlanul sokszor merítettem vigaszt, erőt, útmutatást a názáreti Szent Család életéből. A szegény, egyszerű élet elfogadásában, számomra a betlehemi csendes barlang öröme, fénye ad erőt! Ha soha nem fogadnak el és bántanak, akkor én azért nem lázadok, mert az Egyiptomba menekülő, alázatos Szent Család a példaképem! A szülőföldemhez való ragaszkodásomban is az Egyiptomból hazatérő Szent Család az útmutatóm! És sorolhatnám tovább, hisz életem valamennyi döntésében ott találom Máriát, ki számomra hajnalcsillag és iránytű, és a legtisztább örömben az erőforrás! Gyengeségemben is a Szent Családhoz megyek vigaszért! Mária, Szent József nem oldotta meg minden feladatát tízesre, hisz bár akarták, mégsem kaptak tisztességes szállást Betlehemben, a legjobbat akarták gyermeküknek, és mégis csak egy egyszerű istállóban találtak otthonra, és lám - lám a tizenkét éves gyermeket is elveszítették! Tökéletlen eszközök között is feltud ragyogni a tökéletes szeretet és a jóság, és számomra ez is egy nagy nyugalmat adó szép tanítás!
Egész keresztény hitem, világnézetem, gyermekvédelmi munkám, mind - mind e szép mennyei családhoz való tartozás élményére épül! Én nem tökéletes, híres ember, és nem is megvilágosodott szent akarok lenni, én ehhez a drága családhoz szeretnék tartozni, én az örök életben velük szeretnék együtt lenni, és minderre nagyon is méltatlan bűnös, nem szűnök meg ezért életem utolsó leheletéig dolgozni, imádkozni! A gyermekeink nevelésében is, a názáreti Szent Család mindennapjai a példaképem! Milyen csodálatos lehetett a hosszú fárasztó munkanap után, ahogyan a Szent Család a saját kezükkel épített kis házba körbeülik az asztalt, és a Mennyei Atyának megköszönve a mindennapit, elköltik a pislákoló mécses fénye mellett az estebédjüket! Nincs ott se televízió, se internet, se villanyvilágítás, csak ők vannak és talán egy egyszerű lencsefőzelék, és mégis azt gondolom, hogy e kis család végtelenül boldog, békességes, és ez a lényeg, a többi mind csak selyempapír, díszes csomagolás! Szeretem magam elé képzelni, ahogyan a vacsora után kiülnek a ház előtti kispadra, fölöttük ragyognak szépen a csillagok, a kis Jézus fázósan odabújik édesanyjához, és József elkezd énekelni egy szép ószövetségi zsoltárt. Milyen egyszerű és tiszta kép, hosszú évek szépen begyakorolt kerek mozdulatai, semmi nem zavarja a békét, a boldogságot, míg az éjszaka csendjében békésen nyugovóra nem térnek! Ebbe a drága, zavartalan, egyszerű közösségbe hívott meg bennünket az Isten!
Mindezért szívem minden melegével bátorítlak, hogy bizalommal, élő hittel, gyermeki szeretettel siessünk Máriához, és hagyjuk, hogy azok a karok, melyek Jézust is ringatták, átöleljenek, sebeinket gyógyítsák, bekötözzék, s kezünket megfogva még ha méltatlanok volnánk is, a Szentháromsághoz vezessenek!
Szeretettel,
Csaba t.
