Édesanyámmal elhagytuk a kórházat, ahol mindent megtettek érte, ahol szakszerűen, lelkiismeretesen kezelték, s ahol több mint egy évvel meghosszabbították az életét.... 

A kórház épület a lemenő nap fényében csodálatos színben ragyogott! Előtte hófehér márványba faragva az önmagába zárt, változó, végtelenséget szimbolizáló üzenet: Mindig van tovább, ha nem is úgy ahogy szeretnénk, de az élet, a szeretet örök, mert az a végtelen Isten drága ajándéka! Olyan ajándék, melyet Teremtőnk egészen biztos, hogy nem vesz el tőlünk soha!   

Szívemben kimondhatatlan hála van a Kecskeméti kórház orvosai, munkatársai iránt! Emberségből, hozzá állásból  nekem egy életreszóló példát adtak! Isten fizesse mindazt mit drága édesanyámért tettek!!

Kijöttünk a kórházból, a papírokat sikerült elintézni és  csendben elindultunk haza, édesanyám szülőföldjére! Csíkszeredába, kint a régi temetőben  édesapám már több mint ötven éve várja a feleségét! Itt ebben az áldott földben nyugszanak édesanyám drága szülei, sok - sok felmenő kedves rokona! Jó társaság, igaz, becsületes székely emberek!!

Gyermeki szeretettel az örökéletbe vetett élő hittel kísérjük édesanyámat húgommal, Katikával az utolsó útjára a szeretett szép Székelyföldre!

A gyászmisét érte a csíkszeredai állomás melletti temetőbe december 18-án, pénteken 13.00 órakor mutatjuk be, imádkozunk érte, hogy a feltámadást várva drága szerettei körében csendben megpihenjen! 

Csaba t.