Mit gondolok a lélekvándorlásról? Több mint ötven évet éltem, sok mindent megtapasztaltam, és csúfos kitolásnak tartanám, ha az egész életet újra kellene kezdenem. A jó harcot igyekszem megharcolni, a pályát hosszan futom, sok örömöt találok az életemben, de hogy én megint a nulláról, elölről kezdjem, nagy kibabrálásnak érezném a Jóisten részéről. Ha rosszul sikerül az életem „számítógépes játéka”, Ő megnyomná a „reset”, az „újrakezd” gombot, és kezdjem elölről az egészet mint sas vagy kutya, vagy mint méhecske… Ennek nem látom a logikáját, az evangélium egyetlen sora nem utal erre (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Édesanyámmal elhagytuk a kórházat, ahol mindent megtettek érte, ahol szakszerűen, lelkiismeretesen kezelték, s ahol több mint egy évvel meghosszabbították az életét.... 
Kijöttünk a kórházból, a papírokat sikerült elintézni és csendben elindultunk haza, édesanyám szülőföldjére! Csíkszeredába, kint a régi temetőben édesapám már több mint ötven éve várja a feleségét! Itt ebben az áldott földben nyugszanak édesanyám drága szülei, sok - sok felmenő kedves rokona! Jó társaság, igaz, becsületes székely emberek!!