Kedves Gyerekek! Juci néni kedves unokái!
Végtelenül jólesik, hogy gyászomban mellém álltok, és imádságos szeretettel vagytok édesanyám iránt aki valóban, mint egy jó nagymama, halála előtt is a sok-sok "unokája" iránt nagy szeretettel érdeklődött, annak ellenére, hogy minden levegővétel fájdalommal járt!
Nem is hiszitek, hogy az évek alatt mennyit dorgált engem, hogy túl szigorú vagyok veletek! Persze én mindig leintettem, hogy a gyerek nevelésbe ne szóljon bele, de azért szinte mindig az lett amit ő kért, javasolt. Édesanyám volt Déván a jéghegy hatalmas láthatatlan része, nem ragyogott a fényben, de imádságos szeretetével mindannyiunkat magasba emelt!
Mostanig mindig én próbáltam erősnek lenni és segíteni benneteket, de most, hogy én is teljesen árva lettem, jól esik minden jó szó, vigasztalás, mivel megajándékoztok engemet, s a testvéremet, Katikát. Édesapám már rég elment, de most, hogy édesanyám is utána ment még jobban értem, hogy egy árvát csak egy másik árva tud megérteni. Ezért is köszönöm a részvétetek! Ezt a szép magyar szót, hogy "részvét" bár sokszor hallottam, mégis csak most ízlelgetem! Felém és húgom felé forduló jóságotok nagyon jólesik, vigasztal, erőt ad, örvendek, hogy valóban részt veszünk egymás életében!
Holnap, dec. 17-én reggel 8 órakor, Déván egy szentmisében elköszönünk a drága jó Juci nénitől és megkérjük, hogy onnan fentről finom cukorkaesőt árasszon szeretett unokáira, és ha már itt hagyott s a mennyek országába költözött, a jó Isten édes, vigasztaló kegyelmét esdje le ránk!