Olyan szép a mai evangéliumi rész!! Jézus meglátja az egyszerű, bűnös emberben a szentet, akárcsak az aranyásó a sáros ércben a nemes fémet és van is ereje, hite kiszeretni Péterből a jót, Egyházunk első elöljáróját!

Csodálatos ez a találkozás:  Simon Péter  Jézus  lábához borult,  és e  szavakra  fakadt: „Uram, menj  el tőlem,  mert bűnös  ember vagyok.” Jézus nem megy el, Ő tudja, hogy mi lakik az ember szívében és ahogy a hólevétől megázott földbe vetett búzaszemből az áldott tavaszi napfény kicsókolja a sarjadó életet, a holnap ropogós kenyerét, ugyanúgy Jézus is, jósággal, szeretettel, kitartással segít, hogy Péter felnőjön oda, hogy Egyházunk idők végezetéig fennálló alapját képezze!

Jézus életet adó bizalma nemcsak szabaddá tesz, de hihetetlen távlatokat nyit előttünk! Az önmagát bűnösnek tartó Péterből nem csak szent lesz, hanem Krisztus nagycsaládjának első elöljárója is! Nézem a Szent Péter Bazilikát, vajon merhette legszebb álmában is remélni ez a galileai egyszerű halász, hogy a világ szívében az ő tiszteletére egy ilyen szép templomot építenek?

Az Irgalmasság Iskolájának hatodik hetének a témája: "A fogságban lévőket kiváltani!" Szeretettel biztatlak, hogy ezen a héten merjük egyfelől magunkat Krisztus gyógyító, életet adó szeretetében helyezni, másfelől mi is Megváltónk példájára ugyanezzel a szeretettel forduljunk testvéreink felé!!

Csaba t.

Amikor Jézus  egyszer  a  Genezáret tavánál  állt,  nagy  tömeg  sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik  bárkába,  amelyik Simoné  volt,  s megkérte,  hogy  vigye  kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte  a tanítást,  így  szólt Simonhoz:  „Evezz a  mélyre,  és vessétek ki a hálótokat  halfogásra.” „Mester –  válaszolta Simon –  egész éjszaka fáradoztunk, s  nem fogtunk  semmit, de  a te  szavadra kivetem  a hálót.” Meg is  tette, s  annyi halat  fogtak, hogy  szakadozni kezdett  a háló.  Intettek  a  másik  bárkában  levő  társaiknak,  hogy  jöjjenek  és segítsenek. Azok odamentek, és  úgy megtöltötték mind  a két bárkát,  hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán  Simon Péter  Jézus  lábához borult,  és e  szavakra  fakadt: „Uram, menj  el tőlem,  mert bűnös  ember vagyok.”  A szerencsés  halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus  fiait, Simon társait.  De Jézus bátorságot  öntött Simonba:  „Ne  félj!  Ezentúl  emberhalász  leszel.”  Erre  partra  vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.

Lk 5,1-11

Kép: Mikor Romában jártam akkor készültek ezek a felvételek a Szent Péter bazilikáról!