Nyílt
levél Patrubány Miklóshoz, a MVSZ Elnökéhez!
Csak
abban az Európában hiszek, melyben mindenki fájdalom nélkül, vállalhatja azt az
identitást, amit Isten adott neki, és ott, ahova Isten állította őt.
Világunkat a kimondott igék, igenek
viszik előre. Te kimondtad az igét, mely történelmet ír! Kimondtad a választ
kisebbségi létünk dilemmájára. Szeretjük a szülőföldünket, nem akarjuk elhagyni
azt, de szeretnénk felelős Magyar állampolgárok is lenni, szeretnénk
népünk-nemzetünk sorsában felelősséget vállalni. Szeretnénk otthon lenni a
határokon kívülre sodródott szülőföldön, de Magyarországon is.
Bölcs dolog volt-e kimondani ezt a végtelenül egyszerű megoldást, választ
álmatlan éjszakáink vívódására? Most kellett-e kimondani az évtizedek óta
keresett igéket? Nem tudom, de nem ez a fontos. Mert az igazán fontos az, hogy
kimondtad: Mi, határon túli magyarok, a szülőföldünkön élve, felelős Magyar
állampolgárok akarunk lenni.
Nem akarjuk a határokat rángatni, nem
akarunk vért, könnyet, bánatot. Hisszük, hogy igenis lehet jó magyar
állampolgárnak lenni, Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, Vajdaságban és
mindenütt, ahova a történelem állított bennünket, úgy hogy az ne fájjon
senkinek.
Csodálatos az, hogy a kimondott ige, a határon belül és a határokon kívül
milliók szívében visszhangot váltott ki. Trianon óta nem volt még egy ilyen
egyszerű megoldás fájdalmunkra, melyet ilyen egységesen magáénak érzett volna a
különféle országokba szétsodort magyarság.
Kimondtad, hogy nem pénzalapokról van szó, hanem legbensőbb igényünkről, arról
hogy tartozni akarunk Népünkhöz, nemzetünkhöz, élő nagycsaládunkhoz, a
szülőföld megtagadása nélkül. Istenhez való tartozásunk utáni legbelső
identitásunkat találhatjuk meg ezen az úton.
Szívből remélem, hogy népünk azon gyermekei, akik nem kellett hordják a
kisebbségi sors igáját, előbb-utóbb mind megértik őszinte szívből jövő
kérésünket, és teljesítik azt. Hiszem, hogy egy ilyen elemi erővel feltörő,
senki ellen nem irányuló vágy elmossa a falakat, és néhány éven belül a budapesti
országgyűlés padjaiban már ott fognak ülni a határon túli Magyar állampolgárok
képviselői, hogy alázattal, és felelősen a népünket érintő döntésekhez, ha nem
is szavazati joggal, de mind tanácsadók hozzászóljanak.
Ez egy olyan szent cél, melynek valóra válásáért alázatos, kitartó munkával
össze fognak a magyarországi és a határon túli magyar szervezetek, és egy
indulatoktól mentes, nyugodt, nagy menetelésben meg fogják találni a kettős
állampolgársághoz vezető utat.
Az út elején fontosnak látom, hogy kimondjuk, nincs kompromisszum, nem pénzt,
nyugdíjat, támogatást akarunk, hanem teljes jogú magyar állampolgárságot,
jogokat és felelősséget, hogy otthon lehessünk Magyarországon, szülőföldünk
elhagyása nélkül. Meg vagyok győződve, hogy ez a senki ellen nem irányuló
őszinte tiszta vágy, ha bölcsen okosan érvelünk, meghallgatásra talál azok
szívében is, akik most a népszavazáson másképp döntöttek.
Levelem legvégén, nagy szavak nélkül, köszönöm a kimondott igét, mely legbenső
kérdéseinkre választ adott. Sokan bántanak!? Néped iránti szeretettel, nemes
lelkeddel fogadd el, és viseld a keresztedet, melyből élet fakad.
Szeretettel ölellek: Csaba t.
