Kedves Testvérek!
December 5-e után
próbáltam egy kicsit csendbe maradni. Úgy érzem, hogy egyetlen helyes válaszunk
a szégyenletes nemre, egy határozott Igen kell hogy legyen: Igen az életre!
Igen a szeretetre! Igen a határokon túli testvérre!
Éppen ezért
felkértem az árva gyerekeinket, hogy készítsenek ajándékcsomagokat a moldvai
csángó gyerekeknek. A gyermekeink igent mondtak a szeretetből vállalt áldozatra,
s így több száz csomag napok alatt elkészült. Minden programomat lemondtam és
egy nagy busznyi ajándékkal elindultam Erdély határain túli testvéreinkhez, a
Moldvai csángókhoz.
Hosszan látogattam
a Hegyeli Attila által szervezett tizenkét magyar oktatási központot,
amelyekben 21 romániai magyar pedagógus oktat, nevel magyar nyelven, közel
nyolcszáz csángó gyereket. Emberfeletti munkájukat, kis bérelt garázsokba,
fészerekben végzik, sokszor a 10-12 négyzetméteres kis szobákba 20-30 csillogó
szemű gyermek szorong, az agyonkopott tenyérnyi táblácska előtt. Magyarul
beszélnek, énekelnek, imádkoznak. A pedagógusok 6-8 négyzetméteres kis
szobácskában laknak, s bár végzetségük, pedagógusi tapasztalatuk alapján még
itthon Erdélyben is igazgatói posztokért pályázhatnának, mégis mosolyogva
kitartanak a ficánkoló csángó gyermekek mellett. Történész, filozófus,
filológusi diplomákkal elemista gyermekeket tanítanak betűvetésre, vesződnek
kacagva, sírva a kisiskolások mindennapi gondjaival.
Munkájuk
eredményes, mert ők nem azt mondják, hogy a 24. órában értek a csángó gyerekek
közé, hanem azt, hogy még csak most vannak a népük megmaradásáért végzett
munkájuk első órájában. Optimizmusuk nem alaptalan, én is osztom, hisz egy kis
csángó faluban október elején béreltünk egy kis házat, melyben egy szakképzett,
tapasztalt tanárnő vállalta, hogy a kis „iskolába” leköltözzön és el is
kezdődött a magyar oktatás. Szűk két hónap alatt 64-re emelkedett a magyar
nyelven tanulni akaró gyerekek száma. A jó magyar szó, mint a futótűz, úgy
járta át ezt a kis csángó falut. Az Igen a semmiből ott életet teremt.
Fontosnak látom
kihangsúlyozni, hogy a moldvai csángó magyarok, sok-sok generáció óta, nemcsak
hogy nem tanulhattak anyanyelvükön, de még a többségi nép nyelvén sem
végezhettek szegénységük miatt iskolát. Egy román tanárnő mondta, hogy ő
huszonnégy éve tanít egy csángó faluban, de azalatt egyetlen gyerek sem ment
kilencedik osztályba abból a faluból. Természetes, hogy iskola nélkül a
tudomány, a kultúra nagyon sok vívmánya nem jutott, nem juthatott el arra a
vidékre. Így nemcsak az anyanyelvről van szó, hanem mindazt az értéket,
kincset, amit népünk, nemzetünk birtokol a kis iskoláinkon keresztül, szeretettel
felkínálhatják a tanáraink csángó testvéreinknek. Éppen ezért mérhetetlenül
fontos, és értékes az a munka, amit a népünk nevében felvállaltak a
csángóföldre költözött magyar pedagógusok. Eljön az az idő, amikor népünk a
megmaradásért vívott harcban elért eredményekért, érdemrendet fog osztani, és
akkor ezek a fiatal pedagógusok kapják majd a legnagyobb elismerést.
Istenre figyelő
lélekkel, a moldvai csángó testvéreink iránti szeretettől vezérelve, arra
bíztatok minden szomorú szívű magyar testvéremet, hogy a december ötödikén
kimondott „nem” gyalázatát mossuk le a hatalmas, egy-emberként kimondott
Igennel. Úgy érzem, hogy jelenleg a csángó testvéreink folytatnak
legelkeseredettebb harcot a megmaradásukért. Álljunk melléjük, vállaljunk
szolidaritást velük! Osszuk meg velük mindazt a szellemi, anyagi értéket,
melyet Isten nekünk adott, de ugyanakkor alázatos szívvel tanuljunk is tőlük,
hisz csendes elzártságukban, a megmaradásért vívott névtelen harcukban olyan
értékeket birtokolnak, mely az egész magyar nép újjászületésének alapja. Szeretik
az Istent, sokszor naponta kétszer is elmennek a templomba imádkozni. Szeretik
egymást, szeretik a gyermekeket, így nem ritka a 8-10 gyerekes család sem.
Vidámak, tüzesen táncra perdülnek, szívesen dalolnak. Életigenlésük és
életerejük engem mélységesen megindít. Azt javasolom, hogy egy-egy város,
település, iskola vállaljon fel testvértelepülésként testvériskolának egy-egy
moldvai falut, települést. Menjünk el közéjük, vásároljunk, építsünk nekik
iskolákat, kollégiumokat. Fogjunk össze és alapítsunk egy komoly
iskolahálózatot a Moldvai csángó testvéreink számára. Ez legyen a mi mindent
elsöprő Igenünk az elhalkuló, tétovázó nemekre.
Szeretettel: Csaba
t. Déva, 2004-12-16
A moldvai
csángó magyarok iskolájának építésére és támogatására nyitott alszámlaszámunk: 10300002-20145639-70073285
Szerző: (Translated by Janos Pittner)
