Kedves Munkatársaim!
Szeretett Testvéreim!
A 2004-es év végén
szeretettel köszöntelek mindnyájatokat. Isten ajándékai alatt roskadozva
hálatelt szívvel gondolok, mindarra a jóra, szépre, amit Isten dicsőségére, és
népünk javára cselekedhettünk közösen ebben az évben. Talán számokba kifejezve
egyetlen évben sem fejlődött ekkorát a gyermekvédelmi hálózatunk, mind az idén.
Sok új gyermek kopogtatott az ajtónkon, és hála az új munkatársaknak, a sok-sok
adománynak, melyekből otthonok lettek mi befogadhattuk őket. Most már Déván, Szászvároson,
Szovátán, Szalontán, Zsombolyán, Torockón, Kolozsváron van házunk. Petrozsényben
a 2003-ban elkezdett építkezés nagyon szépen halad. A moldvai Csíkfalván bérelt
házunkban ugyancsak pezseg az élet. Fogaras városában is van egy
alkalmazottunk, aki az ottani gyermekeket próbálja összeszedni és nevelni.
Nyárádszeredában is van egy kedves asszony, aki a segítségünket kérte, és így
ott is naponta tanulnak közösen gyermekek Isten dicsőségére. A Szent Ferenc
Alapítvány szárnyai alatt így több mint 500 gyermek kapott és kap jó magyar
szót, ételt, tanszert, mindazt amire szüksége van.
Hálát kell adnunk
azért a sok-sok tanulásban, becsületes munkában eltöltött napért, önfeledt
játékban kipirult és kivirult gyermekkacajért, kisgyermekeink szívéből őszintén
feltörő esti hálaadásáért, amely – hiszem –, hogy nemcsak nekünk, hanem az Élet
Urának is örömet lopott a szívébe.
Munkánk végzésében
nagyon sokan segítettek, segítenek. Hálás szeretettel köszönöm az Élő Isten
nevében mindazt, amit gyermekeinknek adtak, adtatok. Különös szeretettel
köszönöm azokat az órákat, napokat, hónapokat, amit életetekből adtatok a
gyermekeknek. Köszönöm az anyagi segítséget, az ösztöndíjakat biztosító
keresztszülők jóságát, Istennek hála Ausztriából, Németországból,
Magyarországról, és itthon Erdélyből is sokan megfogták egy-egy gyermekünk
kezét, hogy mindennapi adományaikkal is vezessék a felnőtté-válás rögös útjain
a magára maradt gyermekeket. Sokszor még a levegő is elfogyott a tüdőnkből,
köszönöm a bizalmat, a vigasztalást, a jó tanácsokat, az imát, mindazt, ami
nélkül ez óév napját nagy családunk nem érhette volna meg szerencsésen. Hála
mindazoknak, akik a leégett szovátai ház újjáépítésében segítettek, akár
szakértelmükkel, akár munkájukkal, akár adományaikkal. Hála a dévai új
iskoláért, a kilencedik osztályért, az asztalos tanműhelyért, a marosnémeti új
és hatalmas telephelyért, a kilenc kis bociért, mindenért, mit Isten
túlcsorduló szeretete szívünkbe öntött. Szívem melegével ölelem a magyarországi
Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársait, akiknek nagyon sokat köszönetünk
gyermekeinkkel együtt.
Hiszem, hogy földi
sátrunk előbb utóbb ledől, testünk, anyagi javaink, minden el fog pusztulni, de
teljes bizonyossággal állíthatom, hogy mindaz, amit a gyermekeknek adtatok, azt
Istennek adtátok, és így ezerszeresen fogjátok visszakapni az örök életben.
Sok-sok időnk kárba vész, de amit szeretetből tettünk, az örökre megmarad.
Szentmisére
készülök, az év végi hálaadó szentmisémet értetek mutatom be, a paténára
mindnyájatokat ráhelyezlek és felajánllak az Úrnak. Legyetek áldottak, töltse
be szíveteket Isten végtelen derűje, öröme, békéje. Adjon nektek erőt a
mindennapi munkához, bizalmat a mindennapi megmérettetéshez, hogy a 2005. évben
tovább tudjuk építeni, szépíteni Isten országát.
Reménnyel,
bizalommal telt szívvel köszöntelek mindnyájatokat, és kívánok Boldog újévet.
