Az
újesztendőben mindnyájunknak az Isten által teremtett világ jóságában való
bizalomra van a legnagyobb szükségünk. Az alábbi történet az én szívemet
reménnyel, bizalommal, hittel töltötte el. Ezért is szeretnélek megajándékozni
ezzel a kis, még vége nincs történettel, amelyben te is szereplő lehetsz:
Nagyon eldugott székelyföldi tanyáról került hozzánk négy nagyszerű gyerek. Az
5-10 év közötti gyerekek nagyon hamar beilleszkedtek, és egyetlen zokszó sem
volt a hosszú tanév alatt. Engem nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy mi van a
gyermekek szüleivel, hisz tudtam, hogy apjuk anyuk él, ezért a nyári vakáció
első napjaiban elindultam a gyerekekkel, hogy felfedezzem ezt a családot.
Valóban expedíció lett a családlátogatásból, mert kiderült, hogy bár száraz
idő, mégsem lehet még a kisbusszal sem megközelíteni ezt a 20-25 családi házból
álló, a csodaszép gyergyói tájban megbúvó tanyát, annyira rosszak az utak. Aztán
az is kiderült, hogy ezekhez az emberekhez még nem jutott el sem a villanyáram,
sem semmi abból, ami nekünk a huszonegyedik századot jelenti.
Kopogtam az ajtón, a gyerekek mögém bújtak, megjelent az apa, borostásan,
gyűrötten, egymagában. Kiderült, hogy az édesanya megszökött. Biztos voltam,
hogy nem jó dolgában hagyta el a családi házat. Elkezdtem biztatni az apát,
hogy menjünk, keressük meg az anyát. Nagyon röviden kijelentette, hogy ő nem
megy semerre, mert „tudja az asszony a haza vezető utat maga is”.
A gyerekekre néztem, éreztem a félelmet bennük, és csendesen csak annyit
mondtam, hogy akkor nem fogom itt hagyni a gyerekeket. Végül is elindultunk,
anyát keresni a gyermekekkel, a magában dúló-fúló apával. A keresésünk
eredménnyel járt, megkerült az édesanya. A két felnőtt – elég hangosan – elkezdte
keresni, hogy ki is a felelős a szakításért. A gyermekek hozzám bújtak, s előbb
szepegtek, majd sírtak. Nagyon tehetetlennek éreztem magam. Megfogtam a kis
csöppségek kezét, s arra kértem őket, hogy imádkozzunk, ebben a kilátástalan
helyzetben hívjuk Istent segítségül.
Döbbenetes volt a hatás! Előbb az édesanya hallgatott el, és fogta meg a
gyermekei kezét, majd egy-egy gyermeki kéz tétován belesimult az édesapa izmos
markába, s így bezárult a kör. Az apa a földet nézte, aztán csendben ő is
elkezdte mondani velünk, hogy:
„Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya,
Keservét
a búnak bajnak eloszlatni van hatalmad,
Hol
már ember nem segíthet, a te erőd nem szűnik meg,
Hű
imáit gyermekidnek nem, te soha nem veted meg…”
Elmondtunk, megállás nélkül nagyon sok imát. Éreztem, hogy lassan felszakadozik
a gonosz jelenlétének sötétje, és szinte érezhetővé vált a csendes béke, mely
kiáradt az együtt imádkozó családra. Az apára néztem, és biztattam, hogy
térdeljen le a családja előtt és fogadja meg, hogy többet nem iszik. Az a
szikár kemény székely, térden, könnyekkel a szemében mondta utánam, hogy:
„Isten engem úgy segéljen, többet nem iszok, és nagyon fogom szeretni
gyermekeimet, feleségemet…”. Utána az édesanyát biztattam, hogy térdeljen ő is
le, és ő is fogadja meg, hogy szeretni fogja a családját, és nem fog veszekedni
a férjével, még ha igaza lesz, akkor sem. Sírva mondta utánam az eskü szavait.
Na most béküljenek ki, biztattam őket: ők megölelték egymást, a gyerekek is sírva
hozzájuk bújtak, de ezek már a tiszta öröm könnyei voltak, és nem csak a
gyermekek szemében.
Megígértem, ennek a családnak, hogyha megmaradnak a józan szeretet útján,
szerzek nekik munkahelyet. Jó volt a nyár folyamán újból meglátogatni őket.
Rend és szeretet fogadott a házban. Így az ősszel vettünk három tehenet. Egy
kedves ismerősöm, aki visszakapta a kommunisták által elvett birtokát,
átengedte, hogy mi ott gazdálkodjunk. Így a szeretet, s a kiengesztelődés szült
egy farmot, mely mindnyájunknak jót hozott. Isten műve mindenki számára örömet,
fényt jelent. A gyermekeinknek van friss tehéntej, a házaspárnak van becsületes
munkája, a hátszegi földbirtokosnak megvan az a tudata, hogy nem üresen, hiába
áll és porlad a nagynehézség által visszakapott birtok, hanem hasznot hoz a
szegény sorsú gyermekeknek. S remélem, hogy a jóságáért ő is megkapja
százszorosan azt, amit Isten nevében nekünk adott. Szívből remélem, hogy lesznek
majd olyanok, akik számára örömet jelent az, hogy még egy-két tehenet vegyenek
ennek az újraszületett családnak, hogy így bőségesen jusson tej minden gyerekünk
poharába.
Az Isten által teremtett világ jó! Sajnos a gonosz lélek sokszor szétrobbantja
ezt a csodás mozaikot, világunkat. De ha alázattal, szelíd türelemmel elkezdjük
egymás mellé rakni a részeket, az élő Isten arca válik láthatóvá.
Szívből kívánom, hogy az újévben, a 2004-es esztendőben, fáradozásotokban,
munkátokban fedezzétek fel Isten jóságos vonásait, életet adó jelenlétét.
Csaba t.
