Az utóbbi időben nagyon sokan szeretnék, hogy elkötelezzem magamat
valamelyik politikai oldalon. Úgy gondolom, hogy az élet következetes
szolgálatának felvállalása által, hitet teszek a holnap, az élet, a
népünk, az emberiség megmaradás mellett. Mindaz a politikai erő, mely a
szeretettel, kemény munkából, és az alázatos párbeszédből kibontakozó
holnapban hisz, annak én pártkönyv nélkül is tagja vagyok.
Úgy gondolom, hogy a gyerekeket ki kell hagyni a politikából.
Éppen ezért én nem fogadtam, és nem is fogok elfogadni adományokat a
politikai pártoktól. És ezentúl sem kérek segítséget egyetlen politikai
oldaltól sem. Természetesen amennyiben valaki mint magán ember szeretne
eljönni és meglátogatni, megajándékozni bennünket szeretetével,
adományaival, azt nagy szeretettel fogadjuk. Nem szeretnénk egyetlen
politikai párt kezében sem eszköz, fegyver lenni, szent meggyőződésem,
hogy a gyermekek nem lehetnek soha eszközök, hanem csak célok emberi
életünkben.
Megvagyok győződve, hogy minden őszinte, higgadt
ember azt várja el tőlem, hogy a gyerekeinkkel teli hajókat vezessem ki
minden hadi övezetből. Az egyház amennyiben annak idejében valóban
áldását adta a gyermekek keresztes hadjáratára, akkor nagyon nagy hibát
követett el. Én ezt a hibát nem akarom elkövetni.
Amúgy tisztaszívvel, Krisztus urunk szellemében azt
kell, mondanom, hogy nem legyőzni, hanem szeretettel meggyőznünk kell
egymást, és hinnünk kell az őszinte emberi beszéd hegyeket mozgató
erejében. Hinnünk kell, hogy az Emauszi úton baktató embereket,
pártcsoportosulásokat, csak véres sebeink néma hordozásával,
szeretetteljes beszéddel, útjukon való elkísérésünkkel tudhatjuk
lángoló szívvel való újrakezdésre, megtérésre ösztönözni. Ezen az úton
szeretnék társa lenni minden politikai erőnek.
Testvéri szeretettel, Csaba t.
