Tegnap, szeptember 19-én, Madéfalván a szívem újból eltelt reménnyel, bizakodással! E napra, az iskola a plébániával és a helység önkormányzatával, az alapítványunk helybeli csoportjával lelki napot szervezett a település minden diákjának. Reggel kilenc órakor találkoztunk az emlékműnél, majd imádkozva, elmélkedve - bár az eső lába ott lógott egész nap a fejünk felett - hosszan jártuk a madéfalvi vérengzés 14 állomásból álló emlékútjának nagy részét!

A Krisztus keresztútjára emlékeztető, nagyon szépen megtervezett, kivitelezett "tanösvény" 10 kilométeren keresztül, hosszan vezet a több mint 200 áldozatot követelő császári erőszaknak a véres helyszínein!

Róttuk a gyerekekkel a kilométereket és érzem, hogy szívünk a rossz idő, a fáradtság ellenére eltelik fénnyel, bizakodással, reménnyel! Igen, Csíkban, ahol a tanárok a plébánosukkal, az önkormányzattal képesek összefogni a gyermekek lelki, szellemi fejlődése érdekében, ott van remény! Egészen biztos, hogy őseink példájából erőt merítve,Teremtőnk kezébe belekapaszkodva mi is képesek vagyunk helytállni, felnőni a ránk bízott feladatokhoz!

Számomra döbbenetes volt a helybeli iskola példás hozzáállása, a tanári kar teljes létszámban az igazgató úrral az élen aktívan részt vett a hosszú  programon!! Az engemet is hajdan hittanra tanító plébános, Bartalus Zoltán atya vezetésével a sok - sok apró, aranyos gyermek a kitűzött célt megvalósította, a közel hét kilométeres szakaszt hosszan elmélkedte, imádkozta, majd a végén a plébániatemplomban a szentmisében Isten áldását kértük a most elkezdődött tanévre. A templomi szertartás végén, Kegye János pánsíp művész úr egy nagyon szép koncerttel zárta a lelkinapot! 

Isten áldását kérem a madéfalvi Zöld Péter Általános Iskola minden diákjára, a nagyszerű tantestületre, a plébános úrra és a gyerekeire figyelő falu minden áldott lakójára!

Csaba t.