Mennyország!
A minap – mielőtt úgy döntöttem, hogy Déva és Szászváros után máshol is nyitunk
gyermekvédelmi központokat – arra gondoltam, hogy a Jó Istentől munkám fejében
azt kérem, hogy a mennyek országában, ott, ahol reményem szerint én is lakni fogok,
legyen egy szép tó, ha lehet vízeséssel. Nagyon meg voltam elégedve a jó vásárral,
lelkesen szervezgettem is Szovátán, meg Kolozsváron a dolgokat, de most, a
halottak napja alkalmából, hogy jobban elgondolkoztam, arra a következtetésre
jutottam, hogy nem jól döntöttem. Úgy érzem, hogy talán az Úr, nem veszi zokon,
ha a végigényemet egy kisé átírom. Szeretném, ha a mennyek országában, ott, ahol
reményem szerint én is lakni fogok, lenne egy nagy-nagy ablak. Én szépen
kikönyökölnék az ablakba és nézném a szép nagy családomat.
Mennyország!
Úgy gondolom, hogy roppant izgalmas lesz az örök életem. Az a sok gyermek, akit
megismertem és megszerettem, a sok-sok munkatárs, jó barát élete, hogy fog fejlődni,
alakulni? Kiből mi lesz? Ki kinek fog udvarolni? Megannyi roppant izgalmas
kérdés. Előre látom, hogy lassan, kell kérjek, egy olyan kezet, melyen legalább
ötven új legyen, hogy a mennyei izgalmamban legyen amit rágjak.
Mennyország!
Örök nyugodalom? Úgy gondolom, hogy nekem ott arra nem lesz időm, hisz biztos,
hogy imádságos szeretettel jelen fogok lenni sok-sok diplomaosztásnál, a
gyermekeink lakodalmán, unokáink, dédunokáink keresztelőjén. Sok-sok örömön, és
talán bánaton is lesz. Aztán, lassan-lassan, egy-egy korosodó hajdani gyermek
elé is el kell menni a mennyek országának kapujába.
Mennyország!
Persze mind mondtam, nagyon szeretném, ha az a bizonyos ablak jó nagy lenne, ha
idővel szép sorjában a munkatársaim is oda könyökölnének mellém, hogy együtt
izguljuk, örvendjük hosszan egy-egy gyerekünk ügyetlen botladozását, vagy
nagyszerű sikereit. Drukkolnánk, talán, ahogy ismerem magamat még fogadásokat
is kötnék néhány mennyei puszi reményében. S a nagycsalád mind egy nagy galeri
drukkolna a később befutóknak, azzal a biztos tudattal, hogy mindenki, aki a jó
harcot megvívja, s a pályát megszaladja, biztos, hogy dobogós helyet nyer az
Úrtól.
Mennyország!
Én bűnös ember vagyok, és még is próbálok mindenkinek tehetségem szerint minden
munkát becsülettel megfizetni. Tudom, hogy a Mi Urunk sokkal jobb patron.
Tudom, hogy bőségesen megfizet mindenért, amit az Ő nevében tettem, éppen ezért
hiszem, hogy meglesz az a szép nagy ablak, párnázott könyöklővel. Sőt, tudom,
hogy már meg is van, és azt is tudom, hogy nem áll ott poroson, pókhálóson,
hanem elhunyt szeretteink néznek talán aggodva, talán jókedvű, vidám
szeretettel le ránk. Hiszem, hogy nagyon sok ablakból, nagyon sokan, imára
kulcsolt kézzel néznek le ránk.
Mennyország! Örök hazánk! Mit számit, ha itt a földön bármit is elvesznek tőlünk,
ha tudjuk, hogy te drága Istenünk országodban haza vársz.
Csaba t.
Szerző:
(Translated by Annamária Csóka)
