A halottak napján nem csak a halottaink miatt megyünk ki a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai közepette, hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról: Az élet mulandó, ahogy az Ószövetség mondja, csupán: „egy kurta őrségváltás éjszaka!"
Kimenni a temetőbe, szeretteink sírja mellett imádkozni, döbbenten megállni a megmásíthatatlan igazság előtt, mindannyiunknak hatalmas lecke, megrázó tanulság. Állsz a sírok között, pislákolnak a kis gyertyák, és te lelked mélyén érzed a nagy igazságot: mindaz miért az ember töri, hajtja magát ezen a földön, mulandó, a sok gürcöléssel, törtetéssel elért legdrágább földi kincseinket is a rozsda szétrágja, a moly megeszi.
A hideg zimankós novemberi délután, lelkedben felszakadhat a csalóka, csillogó homály, és megvilágosodhatsz: Csak a jó Isten által felkínált maradandó, örök értékekért érdemes élni és dolgozni! Mert – „mit használ, ha az egész világot megnyered, de a lelkednek kárát vallod?"
Hány végtelennek hitt hatalommal berendezkedett nagy úr bukott meg csúfosan csak ebben az évben? Hadseregekkel, mesés vagyonokkal rendelkező diktátorok, legyőzhetetlennek hitt fejedelmek tűntek el hetek, hónapok alatt mindenestől. Hatalmuk, jól őrzött svájci bankokban lapuló vagyonuk, mérhetetlen arany kincseik, jól képzett, felfegyverzett katonaságuk, mint tavasszal a hó elolvadt, és elmúlik nyomtalanul. És itt nem csak a messzi Arab országokra kell gondolni, hanem közvetlen környezetünkben élő, a televízióban sztárolt politikusokra, a kulturális, gazdasági élet felkapott „nagyjaira" is gondolhatunk. Cserépedényben őrzött kincseink, egészségünk, életünk törékeny!
Állsz a sír mellett és érzed, hogy semmi sem biztos, csak Isten irántunk való végtelen szeretete: „A hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra perdülhetnek, de az én szeretetem nem hagy el soha!" – mondja neked is a Szentírás által az élő Isten! Merj belekapaszkodni e végtelen jósággal hozzád hajló szeretetbe, alázattal fogd meg Teremtőd kezét, és hagyd, hogy vezessen. Hidd el, a csillogó, villogó bevásárlóközpontokon, a zajos elegáns partikon túl is van élet. Isten azt akarja, hogy fedezd fel Őt, és szeretteidet, testvéreidet. Szeretné, ha az Ő öröme a mi örömünk lenne: a létezés, a tudás, a jóság, az alkotás, egyszóval a szeretet örömét kínálja fel nekünk. Az emberiség legértékesebb tanítása, az Isteni főparancs neked is szól – „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, és felebarátaidat, mint önmagadat" – és boldog leszel már itt ezen a földön, ráadásul megkapod az örök életet is!
Kedves gyerekek, kedves testvéreim, kedves munkatársaim, ezekkel a gondolatokkal bátorítlak arra, hogy ti is kimenjetek imádkozni, eszmélődni a temetőbe, szó nélkül is tanulni drága halottainktól!
Szeretettel,
Csaba testvér
Dr. Kádár Annamária:
A halál pontosan az élet tiszteletére tanít meg, hogy érzékeljük azokat a pillanatokat, amikor együtt vagyunk. A közös, minőségi időt, hogy ebből legyen minél több, mert ezek lesznek a megtartó "hamuba sült pogácsák", amik -akár- egy gyászfolyamatban, végig tudnak kísérni.
"Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette. Valamit föltámasztunk abból, aki elment. A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe. Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig. Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket. De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk."
Kedves Testvéreim!