Bátran
mondhatom, számomra is, de úgy láttam, hogy mindenkinek nagy élményt
jelentett a találkozás. Jó volt egyben látni sok olyan embert aki
nagycsaládunk gondjait, bajait próbálja a hátán hordani szeretettel
jósággal. Ilyen sok támogatónk talán sosem volt ilyen nyugodt csendes
körülmények között egy helyen.
Jó volt együtt imádkozni
gyermekeinkért, népünkért a keresztúton, vagy szentmisét bemutatni a
Szalvator kápolnánál , ahogyan a csatolt képeken is láthatjátok.
Jó volt esténként elbeszélgetni,
megismerni a közös feladatokon túli embert, ki a közös szeretet útja
mellett, éli a maga személyes életét is, járja sokszor a kisebb,
nagyobb keresztútját. Számomra örömöt jelentett, ahogyan az általános,
támogatói, keresztszülői, angyali arc, személyes vonásokat kap a
közös,a személyes beszélgetésekben, gyónásokban. Így már nem csak
csapat vagyunk, hanem egy élő nagycsalád sok sok gyerekkel. Ha valakit
megismerünk, csak akkor tudjuk igazán szeretni, vele össze tartozni.
Számomra külön örömet jelentett a csíksomlyói
Mária közelsége, az a szentmise, melyet, az ő szentélyében mutathatunk
be, hiszem, hogy anyai szíve, nagycsaládunk legfőbb védelmezője,
közbejárója az élő Isten előtt. Jó volt az esti szentségimádásos
csendben a kegytemplomban megfogalmazni kéréseinket, elénekelni szép,
ősi Mária énekeinket.
A lelkigyakorlat élő része volt a kilenc Szovátai
gyerek, akik énekükkel, furulya szóval, vidám gyermeki jelenlétükkel
igazán sajátságossá tették nem csak a szentmiséket, szertartásokat, a
lelkigyakorlat egész ideje alatt. Virágvasárnap bevonultak az
életünkben a Tusnádi gyerekek is, akik viszonozták a szombat délutáni
látogatást. Kis előadásukkal, vidám csacsogó jelenlétükkel láthatóvá
tették, hogy kikért is imádkozunk, dolgozunk egész éven át, a Szent
Ferenc Alapítvány nagycsaládjában.
Nehéz volt az elválás, sokan arra kértek, hogy már
most foglaljuk le a házat a jövő évi Virágvasárnap előtti napokra, és
szervezzük meg a Szent Ferenc alapítvány támogatóinak 2009-es nagyböjti
lelkigyakorlatát. Úgy gondolom, hogy ennek semmi akadálya nincs, mert
én is nagyon fontosnak látom, az alkalmi, ünnepi találkozás mellett egy
ilyen csendesebb, imádságos együttlétet.
A lelkigyakorlat számomra is erőt
és fényt jelent a nagyhét szorongató félelmei közepette. Remény, hogy
nagycsaládunk keresztútján lassan, de biztosan a dicsőséges húsvét
hajnala felé haladunk, és ezen az úton jó ha egymás számára, Simonok,
Veronikák lehetünk.
Kívánok minden testvéremnek, egy
összeszedett, csendes, elmélyült nagyhetet, hogy legyen erőnk akár
átdöfött szívvel is, feltámadni Jézussal, és tovább menni a szeretet
útján.
Szeretettel, csaba t.
