Igazából mindenki, ki szeretne több, jobb, tökéletesebb lenni azt kérdi, hogy neki még mit kellene megtanulni, elsajátítani, birtokolni. A gazdagodás valaminek a befogadása által akarjuk elérni. Így gondolta ez az evangéliumi gazdag ifjú is. Mit kell ég tegyek, befogadjak, birtokoljak? Ezt kérdi Jézust. És Jézus válasza nagyon meglepő: A tökéletességhez nem több minden kell, hanem kevesebb minden. "merj add el mindenedet, és az árát oszd szét a szegények között...."

Döbbenetes! Pedig ha megnézzük az emberiség nagyjainak életét, mindannyian az anyagiakkal, a hatalommal, a birtoklással való radikális szakítással kezdték. Buddha ott hagyta apja palotáját, hatalmát, vagyonát, és kiült egy elhagyatott fa árnyékába. Jézus maga mondta, hogy. "nézzétek, az ég madarának van fészke, a rókának van odúja, de az ember fiának nincs ahova a fejét lehajtsa". Mohamed is mindent maga mögött hagyva indult el. Szent Ferenc, a maga egyszerűségében életét a Szegénység Úrnőjének szenteli. Lojalai Szent Ignác, rangját, címét hátrahagyva,  a puszta életét, szabadakaratát is a pápa kezében helyezi. A reformáció nagyjai is, a maguk egyszerű, puritán útján indultak el a reform útjain. Ez ezen az úton járt Gandhi, és kalkuttai Teréz anya is.

Ugyanezt a kérdést másik irányból is megközelíthetjük: Mi okozza az emberek, nemzetek, birodalmak pusztulását?  A jólétbe szoktak eltespedni, széthullani, belenyuvadni, a családok, de, itt gondolhatunk bármelyik letűnt civilizációra is. Nem szabad hagyni kiszáradni a cserepeket, de túlöntözni sem szabad a virágainkat.

Ki nem tudja szétosztani az Isten által szétosztásra rábízott anyagi javakat az elveszik. Mert minden amit birtokolsz olyan mint egy nagy csomag, magaddal kell cipelned, nem tudsz szárnyatbontani, lehúz, és kimerít. A ma kór embere, hihetetlen terheket vonszolva járja élete útjait, fáradt, ideges, ingerlékeny. Nincs ereje szétnézni, csodálni a tájat, Isten szép ajándékait. A rengeteg számlához szükséges anyagiakat nap mint nap elő kell teremteni.

A középkorban a hatalom összevegyült az Egyházzal, évszázados küzdelembe került, míg szétvált e két nagyonfontos oszlopa az emberiségnek. Az egyház megtisztult azáltal, hogy a hatalomtól eltávolodott. Századunkban a kereskedelem és a hatalom fonódott hihetetlenül össze. Mindig is voltak befolyásos kereskedők, de a mai kor trükkjeivel, pl. azáltal, hogy minden eladott javukból 20-25% a hatalomnak kínálják, ÁFA, TVA formájába, hihetetlenül összefonódott a hatalom, és a pénzvilág, a kereskedelem. Nem látom az emberi kapzsiságtól felszított örvénynek az alját. Mint az egyén, mint a közösség, mely görcsösen a földi síkokon mozog, és anyagi javakat gyűjt, halmoz, önmagát a földhöz szegezi, sárba temeti.

Mi az amiről lemondhatsz, hogy szabadabb legyél?

Szabadítsd fel magadat, a szárnyalásra! Szép álmaid felemelnek, csak dobd le, önként vállalt bilincseid.

A műremek, a csoda, a márvány tömbnek a fogja, lepattintva róla a fölösleges részeket, feltűnnek, a szép, nemes vonások. Melyek a te szép arcodat elfedő darabok, melyektől megszabadulva lennél önmagad, teljes, és igaz?

Milyen fölösleges dologról, téged zsigerelő,hajkurászó vágyról kellene lemondjál, hogy elérd a nyugalmat adó szent egyszerűséget?

Néhány gondolat, kérdés így lefekvés előtt?

Szeretettel, Csaba t.