Ülök a repülőn, alattam már feltűnik Afrika földje, Kairó, a rendezett osztrák táj után már itt a magasból is látszik, hogy egy más világ felé közeledünk! Soha nem vágytam Egyiptomba, de most, hogy a világ megbolydult és oly sok menekült érkezik Afrikából, nagy-nagy alázattal én is útra keltem, mert úgy érzem, hogy el kell indulni, meg kell ismerni azt a világot amelyben élek én, és amelyben a gyermekeink is élni fognak! 

Útra keltem, mert egyfelől oly sok felületes, előítéletekre alapozó véleményt hallok nap mind nap, ezért próbálok valós forrásokból ismereteket meríteni! Másfelől úgy gondolom, hogy súlyos gondok, problémák vannak, és emberi számítások szerint a jövő még nagyon sok kihívás elé fog állítani bennünket, melyeket nem lehet elkerülni, szőnyeg alá seperni! Mi felnőttek, gyermekeinknek oly sokszor mondogatjuk, hogy nem nyafogni kell a feladat mellett, hanem neki kell állni és meg kell azt oldani, mert egészen biztos, hogy Isten olyan problémát nem zúdít a nyakunkba, melyekre nincs jó megoldás! 

Nem tudom az utat, nem látom az irányt, csak azt tudom biztosan, hogy ha összekulcsolom imára a kezem, ugyanaz az Isten hallgat rám figyelmesen, mind aki meghallgatja az imádkozó muszlim testvéreimet is! Ezért itt Egyiptomban, a kopt keresztények között is, de a muszlim testvéreim között is nagyon sokat szeretnék imádkozni!

Alázattal, Istenre figyelő lélekkel, 

Csaba t.