Mint egy nagy vonat indul az új tanév...

 

 

 

 

Kedves Testvérek!

Lent voltam Petrozsényben: Istennek hála minden rendben, Éva, és a kedves munkatársai nagy szeretettel fogadtak a templomban, de ott volt velük nagyonsok kedves helybeli ember is, és így  egy szívvel- egy lélekkel nagyon sokan kérhettük,  Isten áldását a 2008-2009-es tanévre. A szomszéd nagy iskola, (hova mi is tartozunk) igazgató nője is eljött a szentmisére, majd utána együtt ebédeltünk, és jól elbeszélgettünk. Őszinte tisztelet és elismerés hangján beszélt a Petrozsényi házról,  a munkatársaink erőfeszítéséről. Jó volt hallgatni az elismerő, őszinte szavakat, a végén még meg is hívott, hogy tartsak előadást a román iskola diákjainak is. Szeretettel kért, hogy keressünk egy magyarszakos, és egy románszakos tanárt a mi iskolánkba, lenne számukra teljes katedra, szükség lenne még fizika, biológia szakos tanárokra is, de itt már nem jön ki a teljes álláshoz az óraszám. Ha ismertek valakit, nem muszáj Román állampolgárnak lennie, aki szívesen jönne közénk, szeretettel várjuk.

A házban nagy a zsúfoltság, közel 100 bentlakó gyerek van és szinte 70 napközis, rajtuk kívül még több mint 100 gyerek jár óvodába, iskolába hozzánk (a végleges számokat majd október elején közlöm). A helyzetet kontroll alatt tartják a nevelők, Éva átlátja ezt a szépülő nagy hangyabolyt. Én csak azt láttam, hogy mindenütt gyerekek, felnőttek sürögnek, forognak, még egy kedves magyar egyenruhás testőre is van az iskolának (az állam fizeti, állítólag a Zsilvölgyében minden iskolában van ilyen őrző, védő fegyveres személy). Rengeteg kis aranyos törpe van itt, ha valaki nagyonszeretne babázni, gyereket altatni délután, vagy  este, hát itt garantáltan talál munkát magának, gondolom, hogy a nevelők örömmel fogadnák a segítséget.

Az épület külső pucolása folyamatban van, biztosra veszem, hogy Petrozsény egyik legszebb épülete lesz, a hajdani zárda. A frontja lassan elkészült, és a legsebzettebb baloldali szárny is szépen alakul. Ez a több éves építkezés lassan a végéhez közeledik, úgy gondolom, hogy alapítványunk talán Déva után, ebbe az ingatlanba fektetett bele  a legtöbbet. Ezidáig, - a gyerekeket nézve - úgy érzem, hogy meg is érte az erőfeszítést.

Alázattal kérlek imádkozzatok, hogy ez a hihetetlenül szép, valóban a szegény gyerekekről szóló szolgálat Isten dicsőségére, és népünk javára legyen.

Kisebb testvéri szeretettel, csaba t.