"Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van." Lk 19,11 - Jézus szavait a szociális téren dolgozó szakembereknek nagyon meg kellene fontolják!! Lám - lám a szeretet Istene a szorgalmas munkát jutalmazza, a semmittevő tunyaságot elítéli!! 

Annak idején Déván egy megismertem egy vidéki román családot, a beszélgetés során kiderült, hogy minden tavasszal mennek Magyarországra, Makóra, hogy napszámban dolgozva hagymát termesszenek!! Akkoriban teherautó számra hozták a dévai piacra a hagymát.... E családnak sok földje volt, beszélgetés közben megkérdeztem, hogy miért nem termelnek itthon hagymát! A válaszuk nagyon meglepett. Próbálom szószerint idézni a ház asszonyának a szavait: - Atya az az igazság, hogy megpróbáltuk, de egyik nap azért nem mentünk dolgozni, mert sütött a nap, másnap, mert esett az eső, egyszerűen nem voltunk képesek magunkat úgy hajtani, mint ott kint a zsarnok munka adó!! Természetesen a fizetésért évről - évre vállalták a zsarnok kegyetlen kiabálását, aki akár jó, akár részidőben oda állította őket dolgozni!!

Miért van az, hogy itt messzi idegenben, más népek szekerét taszítva képesek az emberek akár két állást vállalva, szabadság nélkül az év minden napján végezni azt a munkát aminek őket a munkaadó neki állítja? Miért nem tudjuk mi magunkat motiválni, szak szóval mondva “ to manage ", hogy otthon a szülőföldünkön becsületes munkából meg tudjunk élni, el tudjuk tartani a családunkat?? Mi csak akkor tudunk dolgozni, ha valaki nekiállít a feladatnak, és kiabálva kierőszakolja belőlünk iskolában a tanulást, munkahelyen a kitartó erőfeszítéssel járó munka végzést?

A nagy kérdés, hogy mennyi önuralomra tettem szert az elmúlt évek során?  Tudatosan próbálok magamnak kisebb - nagyobb dolgokban parancsolni, céltudatosan végzem mindennapi állapotbeli kötelességeimet?? A böjt, az ima, a hosszabb, rövidebb zarándokút, a tudatos, rendszeres szentírás olvasás, - akár a sportolás az izmodat, - fejleszti akaraterődet!! A gyermekkorban a házkörüli kiskertben a növények gondozása, háziállatok tartása, mind mind segít abban, hogy te magad légy a testedben az úr és ne a lustaság, vagy a pöffeszkedő  trehány semmittevés!!  Önmagamat, családomat, gyermekeimet kidolgozott akaraterővel, megpróbálom felszabadítani a céltudatos, teremtő életre, vagy hagyom, hogy jellem, kormánylapát nélküli sodródással, a pillanatnyi vágyaink, hangulatunk mocsarában  szétrohadjunk?!    

Nagy a felelősség! Jézus nagy irgalma úgy tűnik, hogy a lusta, semmittevő, ténferegő emberre nem terjed ki!! A természetben bármerre nézek azt látom, hogy az aki a létéért nem küzd az hamar eltűnik a létezők közül! A mi saját testünkben is  munkájukat nem végző, leálló sejteket szó nélkül eltakarítják, szerveink az munkájukat nem végző sejteket részben újra hasznosítják, részben mint fölösleges anyagot kidobják magukból, de irgalom nincs, mert az irgalom a szervezetben hullamérgezést jelentene!!

Ausztráliában azt látom, hogy mindenkinek dolgoznia kell, aki képes az megszervezi maga számára a munkát, megtalálja azt a feladatot, amit szorgalmasan végezve önmaga számára megélhetést biztosit, aki erre nem képes, az megy és eladja magát kilóra, óradíjért, de dolgozik, ha nem akar a társadalom legalján kenyéradományból tengődni!! Felelősségem tudatában határozottan mondom, hogy nem szabad a gyerekeket, az embereket egy hamis keresztény irgalom nevében, a lusta semmit tevés mocsarába vezetni, vagy ott tartani!!  A szociális ellátó intézmények vezetői  ne tartsák az ellátó otthonokban a feladatok végzésétől elszokott tunya embereket, mind haszonállatokat, csak azért, hogy önmaguk exisztenciáját biztosítani tudják!!  Tudom, hogy kemény beszéd, de meg vagyok győződve, hogy nemcsak Isten előtt kedvesebb, de sokkal ízletesebb  is küzdve, kínlódva, de becsületes munkánkkal megszerezett kenyeret enni, mind adomány kenyeret enni életünk minden napján!! 

Jó munkát kívánok a kemény munka földjéről, Ausztráliából!! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Siremlék Sydneyben