Kárpát-medencében rengeteg történész van, de a jövőt fürkésző, Isten országát építő munkásember kevés. Egészen biztos, hogy a múlt a mi tanító mesterünk, de az is biztos, hogy nem a múltban kell éljünk. Az erdélyi magyaroknak, akárcsak a Kárpát-medence vagy Románia minden lakójának, ugyanazt a feladatot adja az Isten: építsük fel azt a tündérkertet, azt az országot, melyben kacagó, szép gyermekeivel teremtő Istenünk együtt lakhat.
Az aranykor egészen biztos nem mögöttünk van, hanem előttünk. Jézus Krisztus az általa tanított imádságban arra buzdít, hogy állhatatosan imádkozzunk Isten országának megvalósulásáért. Gyermekeimnek én sem adok olyan feladatot, amit ők ne tudnának megoldani! Egészen biztos, hogy Jézus Krisztus sem állított neki minket egy légvár kergetésének, egy elérthetetlen utópia megvalósításának. Hiszem és vallom, hogy a szeretet, a béke országát Erdély népei fel tudják építeni, és azért nem kell senkit a mi drága szülőföldünkről elűzni.
Gyermekeinkkel minden tavasszal, március utolsó hétvégéjén megszervezzük a szövetségkötés napját. Erdély földjén a Szt. Ferenc Alapítványnál nevelkedő több ezer gyerek más-más családból jött, mindenki más felmenőktől származik, más kultúrkörből érkezik, éppen ezért tudatosan megünnepeljük, hogy az Újszövetség népe vagyunk. Jézus Krisztusban Isten szövetséget kötött velünk, mi a keresztségben igent mondtunk teremtő Istenünk hívására, s így katolikusok, reformátusok, evangélikusok, ortodoxok mind-mind Isten gyermekei, egymásnak testvérei vagyunk. A szövetségkötés napján arról is megemlékezünk, hogy több mint 1000 évvel ezelőtt őseink vérszerződést kötöttek, mert tudták, hogy együtt, közösen a szent korona alatt Kárpát-medencét tündérkertté tehetik. Azt is tudták, hogy ha a gonosz lélek ösztönzésére egymás torkának esnek, akkor a Kárpát-medencében kő kövön nem marad. Éppen ezért, a vérszerződést kötött őseink szellemében mi is megfogadjuk, hogy egymásnak jó testvérei leszünk s együtt, közösen otthonainkat, városainkat, a mi drága szülőföldünket a magunk számára s a velünk együtt lakni akaró Isten számára otthonná, drága hazává fogjuk tenni.
Miért hiszem, hogy a szép Erdély, a drága Kárpát-medence lassan, fokozatosan tündérkertté, Isten szeretett országává válhat? A válasz egyszerű: jónak lenni jó, rossznak lenni nemcsak rossz, hanem fárasztó is, pusztító is, az embert, a társadalmat megöli. Az emberiség, akárcsak az egyes emberek, ideig - óráig tudnak rosszak lenni, de lám-lám néhány háborús év, hogy lefárassza, tönkreteszi az embert. A gyűlölet, a harag pusztulásba torkoll. Jónak lenni jó, a szeretetben, a békében nemcsak az egyes emberek, hanem a városok, a népek megfiatalodnak, kivirágoznak! Így van ez, mert ez az Isten adta természetünk lényege. Ahogy a víz mindig lefelé folyik, ez az ő sorsa az ő hivatása, s te felviheted fárasztó munkával a hegyre, de onnan is lefelé a tengerbe kívánkozik. Ugyanúgy, bár az ember természete rosszra hajlik, lelkünk mélyén mi mindannyian a jóra, a szépre, a békére szomjazunk, Isten adta lelkünk a fényre vágyik. A gonosz lélek külső ösztönzése bár képes minket is rosszá tenni, de lelkünk mélyén mindannyian arra vágyunk, hogy együtt, egymásnak jó testvéreiként örömben, békében élhessünk ezen a földön. Ezért hiszek a szeretet végső győzelmében, hiszem, hogy Erdélyben és a nagyvilágban Isten Országa elfog jönni!!
Szeretnék néhány konkrét kérdést megfogalmazni! Ne torpanjunk, ne álljunk meg! Vitás kérdéseinket nyugodt határozottsággal tartsuk napirenden! Nemzeti szimbólumainkat fogadtassuk el, értessük meg a többséggel, hogy ha a munkánkra, adófizető pénzünkre szükség van, akkor a nyelvünket, hitünket, nemzeti identitásunkat kifejező zászlóinkat, himnuszainkat is fogadják el, és ők is tartsák ezeket épp annyira becsben, mint amennyire mi is tiszteljük az ők értékeiket! Márton Áron szellemében fejlesszük tovább a meglévő felnőtt képzési eszközeinket, a kiszélesített iskolát. Istennek legyen hála úgy látom, hogy templomaink megtelnek. Erdély egyik leghallgatottabb rádiója: a Mária rádió. A demokratikusan választott polgármesterek, elöljárók valóban falvaink, városaink jó pásztorai. 83 gyermekvédelmi otthonunk van szerte Erdély földjén, így a 25 év alatt nagyon sok világi-, egyházi elöljárót megismerhettem, s én magam is csodálkozva láttam nagyon sokszor, hogy a választások mennyi Istent és népet szerető jó embert hoztak a felszínre, állítottak a közösség szolgálatába. A ház szentelni járó paptestvérekkel én is úgy látom, hogy a legtöbb helységben a szükséges anyagi feltételek, a lakáskörülmények, de az iskoláink is, kórházaink is, templomaink is rendben vannak. A közintézményeink is megújultak, megszépültek! Az úthálózatok, a kommunikációs eszközök is sokat fejlődtek az utóbbi években. Az aki a 80-as években ment el Erdélyből, az rá sem ismer a lassan XXI. század második évtizedének a végét taposó Erdélyre.
Félrevert harangok zaja mellett nem lehet sem családot alapítani, sem otthont építeni, sem vállalkozásba kezdeni, sem gyermeket vállalni. Abba kell hagyni a huhogást, a siránkozást, a múlt árnyainak a kergetését. Társadalmunkat avas, elnyűtt, szakadt ruhájából ki kell bontanunk, és a szeretet, párbeszéd, a béke új ruháját kellene ráadnunk. Bejártam a nagy világot, az Erdélyben élő emberek nem jobbak, nem is rosszabbak, mint mások. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a megbolydult világunk egyik legélhetőbb, legszebb, legbékésebb szeglete lassan Erdély földje lesz. Fontos lenne, hogy ne csak a nagy világ számára legyen egyik legvonzóbb turisztikai célpont Székelyföld, Erdély, hanem drága szülőföldünk számunkra is legyen megbecsült otthon, a megtalált Éden, a mennyország előszobája.
Szeretettel,
Csaba testvér
Kép: A dévai gyermekvédelmi otthonunk négy szép lánya.