Gyermekeinket arra kérték, hogy írjanak levelet az angyalnak.
Gyermekeinket arra kérték, hogy írjanak levelet az angyalnak. Írják meg, mit is kérnének maguk számára karácsonyra. Engem is bíztattak, hogy írjak egy levelet, fogalmazzam meg azt, hogy mit is kérnék magamnak, nagycsaládomnak, az Egyházamnak, a világnak karácsonyra?
Csendesen ültem a templomban, és azon gondolkodtam, hogy vajon a Mennyei Atya milyen ajándékot adott a világtörténelem első karácsonyán az Ő Szent Fiának? Jó kérdés? Milyen példát mutat a világ legjobb apja mindannyiunknak? Mivel engedi útra a Világmegváltó Szentfiát az Isten?
Elmélkedő szívvel, szépen oda kuporodtam a Betlehemi jászolhoz, néztem a kis Istengyermeket. Néma szemlélődésem megfogalmazta bennem, hogy a mennyei Atya nem vitte túlzásba az ajándékozást, hisz ez a baba még beszélni, járni sem tud, talán míg gondolatai sincsenek, hihetetlenül mostoha körülmények közé született, és már hallatszik is a gyermekgyilkos fegyveresek léptei. Igen, még a minimális létbiztonsággal sem ajándékozta meg Isten a saját Fiát, kire világmegváltó feladatot bízott.
Csendesen néztem a gyermeket, láttam ahogy bizalommal, szeretettel átöleli édesanyja nyakát kis párnás kezecskéivel és mosolyog. Néztem és megértettem valami nagyon fontosat: A Mennyei atya ajándéka a szeretet, a jóság, a bizalom, mely átragyog a gyermeki kiszolgáltatottságon, a szegénységen, a létbizonytalanságon, mindenen. Jézus nem tud beszélni, védekezni, létét sem tudja fenntartani, de tud szeretni, és ez a szeretet az Isten végtelen ajándéka.
Kisjézus, nem vagy Te a karácsonyi istállóban sem szegény, mert szívedben őszinte szeretet, bizalom volt Édesanyád, Mária, és az ő jegyese, Szent József iránt. Jó látni téged, az egyszerű pásztorok karjaiban, ahogy mosolyogva beletúrsz torzonborz szakállukban, vagy ahogy Mária karjából átvesznek a Napkeleti bölcsek, és hódoló szeretetükre Te is szeretettel válaszolsz. Semmid nincs, de mégis határtalanul gazdag vagy, mert szeretni tudsz, mert bizalommal nézel Atyád által teremtett testvéreidre, a világra.
Olyan sokszor számba veszem egy- egy feladat elvégzése előtt, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésemre, és sokszor elkeseredek, mert kicsinek, gyengének, szegénynek érzem magam a feladat előtt. Nézlek tégedet állatok jászlába, rongyokban pólyálva, és szégyellem magamat. Üres kézzel jöttél megváltani a világot, semmid nincs, csak lángoló szíved szeretete, és ezzel mozgatod évezredek óta a világunkat. Ó Uram, olyan jó lenne megtanulni, hogy ezen a földön, a legnagyobb hatalom, erő, a tiszta szeretet, mely ha megvan, a legeldugottabb kis istálló is tündérvár lehet, de ha nincs meg, akkor a legcsodálatosabb palota is, csak múmiákat tároló sírhant csupán.
Csodállak Uram, végtelenül gazdag és hatalmas, erős a Te fiad a nyomorúságos barlang félhomályában. És minden ember ki szeretni tud, hihetetlenül gazdag, és hegyeket mozgató erővel rendelkezik, mert nem az a fontos, hogy mit birtoklunk és mi felett rendelkezhetünk, hanem az, hogy szeretettel át tudjuk-e ölelni egymást. Ó milyen nagyon fontos igazság! Ezt add nekünk ajándékba Istenünk: Add, hogy tiszta szívvel, bizalommal tudjuk egymást szeretni! Nagyon kell ez az ajándék nekünk, különösen most, válság idején, mert úgy érzem, hogy sok- sok minden össze fog dőlni körülöttünk, homokra építettük társadalmunkat, a fogyasztás, a birtoklás, az egymás fölötti uralkodás homokjára építettük, és civilizációnk megroskad. Lehet, hogy meg fogjuk tapasztalni a betlehemi lét szegénységét, létbizonytalanságát, de alázattal arra kérlek, hogy add meg nekünk is az egymás nyakát átölelő tiszta szeretetet, őszinte bizalmat, ragaszkodást, és akkor törvényeid szerint felépíthessük a Te országodat.
Csaba testvér
Déva, 2008 november 2
