2019 június 10-én, hétfőn 11.00 órától a Csíkszenttamási Romai Katolikus templomban, szentmiseáldozatot mutatok be a vérrokonaimért, mindazokért, kik a "bőjték" nemzetségéhez tartoznak! Nagy- nagy szeretettel várjuk, mindazokat kik szegről végről rokonságban vannak a Böjték nagy családjával!

A találkozóra örömmel készülve,

Csaba t.  

Kezemben van egy vastag könyv, ennek a címe: "Böjte családok a múltban", az alcím "Böjte név 450 évének története."  Arra kértek, hogy e könyvhöz írjak egy előszót. Neki is fogtam az írásnak, de akárhogy csombolygatom a mondanivalómat, úgy tűnik, hogy szavaimból nem előszó hanem imádság kunkorodik ki. Igen, arra vágyom, hogy névrokonaimmal, az élő Böjtékkel együtt imádkozzak mindazokért, akik az elmúlt 450 évben, ma és a jövőben az általam is viselt nevet hordozzák. 

A történészek szerint, a Kárpát- medencei magyarság egy tizede székely származású. Hozzávetőlegesen egy és fél millió székely nép fele a mai napig szülőföldjén, Székelyföldön él. A könyvben összefoglalt családfák ágain-bogain láthatjuk, hogy a Böjték milyen sok más székely, magyar családdal kötöttek házasságot, a sógorok, a komák révén biza mi nagyon nagy nemzetség vagyunk. Egészen biztos ha a genetikai rokonságok szabad szemmel láthatók lennének, akkor azt tapasztalnánk, hogy mi mindannyian összetartozunk, egy hatalmas hálót alkotunk és nemcsak egy vérből valók vagyunk hanem, mint egy tarka, szép szőttes befedjük drága szülőföldünk hegyeit, dombjait, völgyeit. 

Ferenc pápa látogatására ezer gyerekkel mentünk fel a szakadó esőben a hegyre. Az egyik csuromvizes gyerek megjegyezte, hogy milyen mocskos lett a lábán a cipő. A legénykét megöleltem, adtam egy puszit a kobakjára és azt mondtam neki: "Fiam ez nem mocsok, hanem sár, a mi drága Szülőföldünk amelyből vétettünk, s amelyben nyugodni fogunk. Ez a drága Székelyföld mely hordoz, táplál és majd egykor eltakar, melyben megtalálhatóak mindazoknak a hamvai, kik valaha is itt éltek! Ehhez a drága, számunkra szent földhöz tartozunk, mi ebből a földből vétettünk, nekünk itt a helyünk."  

A munkát letéve, vegyünk a kezünkbe egy marék földet és komótosan az ujjaink között a rögöket kipergetve, imádságos szeretettel  gondolkozzunk el azon, hogy az elmúlt 450 év alatt hány Böjte született és vajon közülük ki hol várja az Isten színe előtti nagy találkozót? Erre a kérdésre nem tudom a választ, de itt Székelyföldön és másfelé is, a templomok falán lévő első és második világháborús hősök névsorában meglepően sok Böjte névvel találkozunk! Bízom benne, hogy majd egyszer Isten Országában, ott az örökkévalóságban ráérősen megtarthatjuk a szegről végre a böjték famíliájához tartozók örömteli nagy Találkozóját.

Az előttünk jártak után az élőkért is imádkozzunk! Adja az Úr, hogy minél több "Böjte" gyermek szülessen és drága szülőföldjén megmaradva éljen Istennek tetsző, boldog életet! Népesítsük be gyermekeinkkel, jó komáinkkal, drága sógorainkkal, népes atyafisággal Csíkszenttamás, Csíkszentdomokos falvait, az egész drága Székelyföldet, e szép Kárpát-medencét, mindazokat a helységeket, ahol Teremtőnk kirendelte a helyünket! Imádkozom azokért is akik elkerültek a mi drága, szép szülőföldünkről, akik Európában, a nagyvilág különféle országaiban élnek! Adja az Úr, hogy szívük - bárhol is élnek - nyitva legyen az igaz értékekre, s azokat magukévá téve, nagylelkűen meg is osszák az itthon maradt rokonaikkal! Kérjük az Istent, hogy adja meg számukra azt az erőt mellyel megőrizhetik székely nemzeti identitásukat, élő keresztény hitüket, és e szent gyökereikből erőt merítve, meggyőződésüket gyermekeiknek töretlenül tovább tudják adni.

Drága rokonaimért térdre borulva, a véreimért imádkozva, atyafijaimra áldást mondva fohászkodok: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben vala most és mindörökké. Ámen.

Szeretettel, 

Csaba t.