George Abou Khazen, Aleppo Apostoli Vikáriusa a remény sok jeléről beszélt. Felidézte: az iszlámban nincs örökbefogadás, ám ott nagyon sok az árva gyermek, ezért ő javasolta, hogy vezessék be, ami bizonyos feltételekkel, törvényi szabályozással, meg is történt. Többek között elmondta: tanúságtételünk által jönnek rá, kik vagyunk, és hogy sok közös pont van. Hitbéli kérdésekben, tanításban nem érdemes fáradozni, ezek olyanok, mint két párhuzamos világ, nincs közös pontjuk. De az emberség, a család, a béke és még sok téma közös.”

A tapasztalat az, hogy az erőszak hívei nem csak keresztények és muszlimok között rontották meg a kapcsolatot, hanem muszlimok és muszlimok között, apák és fiak között is.

Videón kapcsolódott be a beszélgetésbe Mahmoud Akkam aleppói főmufti. A távolból közvetített kép sajátossága volt, hogy mivel a ferences központból beszélt, feje fölött a San Damianó-i kereszt győzelmes Krisztusa látszott. Akkam elmondta: „az extremizmus betegség, nemcsak vallási értelemben, hanem a humanizmus szintjén is. A szélsőségesség ellentéte a moderáltság, keresni az igazság megvalósítását, az igazságosság alapján mindenkinek megadni a jogait, az értelmet egészséges módon használni. Az extremizmus nemcsak az iszlámra, hanem minden vallásra, az egész emberiségre veszélyes” – hangsúlyozta.

Firas Lutfi ferences, az aleppói ferences gondozó központ vezetője elmondta:

„A romok között emberek laknak, főleg nők és gyerekek. Mint ferencesek, mint Egyház két lehetőség volt: bezárkózni, mivel úgysem tudunk mit tenni ennyi baj közepette, s kint mindenki muszlim, a másik, hogy menjünk, segítsünk… mint az irgalmas szamaritánus. Többet kapunk, mint amit adunk, emberséget, sokszor szenvedéssel teli emberséget, ami azonnali beavatkozást igényel. Tanuljuk a türelem kitartását, és az üzenetet, hogy mindannyian testvérek vagyunk. A rossz a baj közelebb hoz minket egymáshoz, megerősíti, hogy valóban testvérek vagyunk a vallási és egyéb eltérések ellenére.

Döntsétek el magatok, hogy jobb-e bezárkózni a kis világunkban, vagy érdemes-e kockáztatni, hogy növekedjünk emberségünkben, lelkünk békességében” – fejezte be Firas Lutfi ferences.

Binan Kayyali az aleppói ferences gondozó központ pszichológusnője, aki művészeti terápiával segíti a rászoruló gyermekeket, és komoly eredményeket ért el ezen a téren elmondta: A háború évek alatt kialakult struktúrákat semmisített meg, testi és lelki értelemben egyaránt pusztító volt, a gondolkodásmód sérült hosszútávon az ott élőkben, a személyiségük, az ambícióik, a remény veszett el.

Zárásként elhangzott: „A békét építeni mindennapos feladat. Jó volt hallani keresztény és muszlim embereket, akik a szenvedés szír tengerébe egy csöpp szeretetet juttatnak.”

Varga Jánost Riminiből

Film: Alepooban készült 2018-ban, mikor együtt imádkoztunk a békéért.