„Nekünk Isten szép, szent feladatot adott, céllal küldött e földre. A gonosz csábít, ostromol, és ha bűnbe estünk, ha elvesztettük a fejünket, nem lenne szabad a reményünket, a hitünket is elveszítenünk, feladva Isten adta szép céljainkat. Nem, az embernek olyannak kell lennie, mint a mesében a hétfejű sárkánynak, akinek ha levágják a fejét, helyette újabb három nő, és újból talpra áll. Ezt a talpra állást a keresztény ember a bűnbánat szentsége által tudja elérni. Ha, ne adj’ Isten, elvesztettük ártatlanságunkat, tiszta életünket, valamit, ami értékes, ami fény, ne essünk kétségbe, mert az Úr Jézus Krisztus, aki a bűn kivételével maga is megtapasztalta az emberi gyengeséget, kísértéseket élt át, képes a hónunk alá nyúlni és felemelni bennünket.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Jézus korában, a római császár magát csalatkozhatatlan Istennek tartotta, és hatalommal, erővel vezette a birodalmát! A hatalmas birodalomban a fentről jött parancsolatokat mindenkinek gondolkodás nélkül teljesíteni kellett! Ebben a korban élt Jézus, és Ő tudatosan létrehoz egy olyan közösséget, melynek minden tagja elcsendesedve imádkozik, és várja a Szentlélek megvilágosodó kiáradását, aki majd mindenre megtanít minket!